máj
Textus: Apcsel 14,21-28
„Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.”
A gyengéből erős lesz, az erős pedig végül, ismét elgyengül. Kedves Testvérek! Minden átlagos emberi életben ezt a folyamatot kísérhetünk végig. Amikor megszületik egy gyermek, először még gyenge, törékeny, és ki van szolgáltatva szüleinek. Nem tud gondoskodni magáról, csak sír, eszik, és alszik. Aztán később, ahogy nő, úgy tanul meg újabb és újabb dolgokat. Talpra áll, beszélni kezd, elindul az önállósodás útján, és hamarosan már utol sem lehet érni, annyira gyorsan szalad. Egyre talpraesettebb lesz, és a gyenge csecsemőből, jó esetben életerős, sokoldalú fiatal lesz. Aztán később, ha megadatik neki, férjhez mehet, vagy megnősülhet, családot alapíthat, és ő lehet az erős, a gondoskodó, a mindenre képes felnőtt. Idővel azonban, ahogy halad előre a korban, ereje megkopik, míg végül, ismét ő fog rászorulni szerettei segítségére. Róla kell majd gondoskodni, őt kell támogatni, neki kell segíteni. A legtöbb esetben így halad az életünk, így leszünk gyengéből erősek, majd pedig erősekből ismét gyengék.
Mai igeszakaszunk azonban arra mutat rá, hogy a lelki életben másképp működik ez a folyamat. Az elindulás hasonló, mint a testi születés. Amikor megérkezünk ebbe a világba, mindnyájan a nulláról indulunk. Nincs olyan, hogy valaki hittel a szívében születik, és azonnal, ösztönösen az Isten útján kezd el járni. Persze vannak eltérő körülmények, van, aki hívő családba születik, mást pedig hitetlen szülők nevelnek, de a lelki növekedéshez mindenkinek szüksége van bizonyos lelki táplálékokra. Van, aki ezt otthon megkapja a családtól, van, aki gyermekistentiszteleten, vagy gyermek táborban kezd el megismerkedni Istennel, van, akit a nagymamája tanít meg bizonyos imádságokra, énekekre, hitbeli dolgokra, de mindenképpen kell egyfajta lelki hozzá táplálás ahhoz, hogy hitre jusson az ember. Először, ahogy a Biblia is mondja: tejre van szükség, könnyen emészthető lelki táplálékra, aztán pedig jöhet a keményebb eledel, amely által hitben erős, strapabíró keresztyénekké válhatunk.
Így volt ez Pál apostol életében is. Hithű zsidó háttérből indult, nagyon sok mindent tudott a tórából, ám lelki életének kiindulópontját inkább az Úr Jézussal való találkozásához köthetjük. Ott, a damaszkuszi úton az Úr egy látomásban szólította meg, és ezzel a találkozással teljesen új pályára állította Pált. Mindent, amit idáig tanult, újra kellett értelmeznie. Átgondolta eddigi élete hiábavalóságát, és felismerte, hogy merre kell mennie. Rájött, hogy nem üldöznie kell a Krisztusban hívőket, hanem toboroznia.
És szépen, lassan elindult a lelki növekedésben. Először csak tanult, figyelt, majd amikor már tisztábban látta az összefüggéseket, el kezdett ő maga is beszélni, bizonyságot tenni Jézus Krisztusról. Persze sokan tartottak tőle. Nem értették, hogy a nagy üldözőből hogy lett ilyen hirtelen megtért testvér. De ahogy telt az idő, egyre jobban látszott, hogy Pál növekszik. És hamarosan nagy erőssége lett az apostoli közösségnek. Bár nem volt Jézus tanítványa, mégis elfogadták őt, és támogatták a különböző missziói utak szervezésében, megvalósításában.
Pál annyira megerősödött, hogy egyre több csoda történt általa. Annyira telve volt Lélekkel, hogy az Úr Jézus nevében ördögöket űzött ki, gyógyított, és sok csodát tett. A kiüresedett, lelkileg összetört állapotból végül igen magasra emelkedett, az Úr áldott eszközévé vált.
Ennek pedig az lett az egyik váratlan következménye, hogy egyes helyeken istenként akarták tisztelni. Lisztrában például egy ilyen gyógyítással annyira lenyűgözte hallgatóságát, hogy egyenesen istenként akarták tisztelni, sőt, áldozatot is be akartak neki mutatni. Pál azonban, társával, Barnabással együtt elutasította ezt a pogány gondolkodást, és alázattal Istenre irányította a figyelmet.
Ez a lelki magasság azonban sokak szemében irigységet váltott ki. És ahogyan a felolvasott szakaszban is hallhattuk, Antiókhiából és Ikóniumból érkező zsidók annyira felbujtották a tömeget, hogy a sokaság megkövezte Pált, és mivel halottnak hitték, kivonszolták a városból, és ott hagyták.
Kedves Testvérek! Ezen a ponton azt mondhatnánk, hogy a magasságot követően, mint minden átlagos ember életében, Pál esetében is következhet a gyengülés, a leépülés. Úgy fizikailag, mint lelkileg. Szép volt a sok igehirdetés, a legtöbb helyen eredményes volt a misszió, sokan megtértek a szavára, most azonban, a testi megpróbáltatások miatt itt az ideje a lelki visszavonulásnak. Majd prédikálnak mások, majd imádkoznak a többiek, majd mások végzik a lelki munkát, ő pedig csendben, sebeit nyaldosva készülhet az elmúlásra.
Pál esetében azonban nem ez történik. Odamennek hozzá a tanítványok, körbeveszik, erősítik, Pál pedig talpra áll, visszamegy a városba, ahol megkövezték, majd pedig másnap, Barnabással együtt folytatja a misszió utat. Sőt! A leírásból kiderül, hogy miután Derbében szolgálnak, visszafelé indulnak el, és meglátogatják azokat a gyülekezeteket, amelyekben nem sokkal korábban már hirdették az Igét. Így jutnak el ismét Lisztrába, ahol egyébként megkövezték, valamint Ikóniumba és Antiókhiába, ahonnan azok a zsidók jöttek, akik felhergelték a lisztrai tömeget Pálék ellen. Tehát ahelyett, hogy jól elkerülnék a számukra veszélyes embereket, vidékeket, csak azért is oda mennek, és a Szentlélek által folytatják a szolgálatot.
Szolgálatuk középpontjában pedig az az üzenet szólal meg, amelyet nemcsak hirdettek, hanem meg is éltek. Így fogalmaz a Szentírás: „Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” Pál, akit hajszál híján halálra köveztek, nem hátrált meg, nem épült le hitében, nem lett kevesebb a lelki ereje, hanem éppen ellenkezőleg, még jobban, és hitelesebben hirdette az Úr Jézusról szóló örömhírt. Nem ő lesz a gyenge, hanem a Lélek által ő lesz az erős, aki bátorítja az erőtleneket. És mindezt úgy teszi, hogy beismeri, nem egyszerű a hit útja. Ő maga is tudta, vallotta, és saját bőrén meg is tapasztalta, hogy sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába, de a cél világos! Az Úr Jézus kereszthalála és feltámadása által van folytatás, van örök élet. És éppen ezért, a hitben járó ember soha nem a lelki leépülés, elgyengülés felé halad, hanem egyre jobban növekszik a hitben, az ismeretben, és végül az Ő megváltójához érkezik meg.
Kedves Testvérek! A bűn miatt az élet megszokott folyamata az, hogy a testünk egy ideig erősödik, aztán pedig az idő előrehaladtával egyre jobban meggyengül, és kiszolgáltatottá válik. A mai történet azonban arra mutat rá, hogy a lelkünknek nem kell bejárnia ez az utat. A pünkösdi Lélek feltölt, megerősít, és a legnagyobb megpróbáltatások között is erős tud maradni. A tanítványok Pünkösdkor részesültek a Lélek ajándékában, és onnantól kezdve hűségesen jártak az Isten útján, és a sokféle megpróbáltatás között is növekedtek lelkükben, hitükben.
Isten a saját lelkét adja belénk, amely a legnehezebb helyzetekben is tovább tud minket segíteni. Jöhet a gyász, jöhet egy váratlan betegség, családi feszültségek, félelmek, vagy akár jöhet egy sor különböző próba is egyszerre, mivel tudjuk az irányt, nem kell félnünk. Ezért vannak hitben erős időseink, ezért tudunk túlélni emberileg feldolgozhatatlan tragédiákat, és ezért vagyunk most, egy megpróbáló járványhelyzet vége felé is itt, az Isten házában, mert a Szentlélek ma is működik, bátorít, és erőt ad.
Kérjük, és engedjük hát, hogy bennünket is Ő erősítsen naponként, és ha megerősödtünk, akkor az apostolokhoz hasonlóan mi is legyünk a Lélek eszközei, erősítsünk, és biztassunk másokat, amíg meg nem érkezünk a végső célba, az Isten országába. Ámen.