okt
„Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.
Kolossé 3,12-14;17
Tegnap arról olvastunk, hogy milyenek voltunk „egykor”. Ma pedig azzal folytatja az apostol, hogy Krisztus választottjaiként milyenek lehetünk most. Számos Istennek tetsző tulajdonságot, képességet felsorol Pál. Könyörületes szív, jóság, alázat, szelídség, türelem, megbocsátás, szeretet, békesség, hála. Ez mind szép, és jó, de hogyan lehetünk képesek minderre? Hogy tudunk ennyi felé figyelni? Hogy juthatunk el arra a szintre, amikor ezeknek nem csak a töredékét tudjuk megélni, hanem akár már ösztönösen is alkalmazni tudunk belőle néhányat?
Úgy, hogy tudjuk, kihez tartozunk. Ezeket a képességeket nem lehet egyik napról a másikra megtanulni. Ezekhez alapjaiban meg kell változnia az életünknek, gondolkodásunknak. Krisztus-képűvé kell lennünk. Küldetéstudattal kell rendelkeznünk.
„Mint Istennek szent és szeretett választottai.” Ez áll a háttérben. Ha tudom, hogy szent vagyok, vagyis Isten számára elkülönített, akkor képes leszek a jóságra, a megbocsátásra. Ha tudom, hogy „szeretett” vagyok, vagyis Isten szeret engem, akkor én is képes leszek szeretni másokat. Ha tudom, hogy az Ő küldöttje, követe vagyok, és mindent az Úr nevében akarok tenni, akkor oda fogok figyelni a szavaimra, döntéseimre, tetteimre, mert akár rajtam keresztül is láthatóvá válhat Jézus mások számára.
Indulj el úgy a mai napra, hogy tudod, az Övé vagy. Megváltott, szent, szeretett gyermeke, akit elküld ma is, hogy az Ő nevében szóljon, szeressen, és jót tegyen. „Légy örömmondó, békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett!