máj
4Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, 8amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. 11Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; 12hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban. 13Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, 14örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására. Efézus 1,4-6
Kedves Gyülekezet, kedves Konfirmandusok!
Tornaórán, vagy különböző csapatsportok közben bizonyára sokszor megtapasztaltátok, hogy milyen az, amikor kiválasztanak benneteket! Itt a templomkertben, amikor összegyűlünk néhányan focizni, általában úgy szoktuk elosztani a csapatokat, hogy eldöntjük, ki a két legjobb, és az ő dolguk az, hogy csapatot válasszanak maguknak. Mindig jó érzés, amikor kiválasztanak bennünket, hiszen ez azt jelenti, hogy szükség van ránk. Én gyermekkoromban, sokszor még akkor is örültem, ha utolsónak választottak ki, mert bár én voltam a legkisebb, mégis az egyik csapatkapitány tulajdonképpen meghívott a csapatába.
Az ilyen kiválasztásnak azonban mindig célja van. Sokszor jót mulatok magamban, amikor itt foci előtt megtörténik a kiválasztás, mert a kiválasztásnál nem mindig a foci tudás áll az első helyen. Van, aki rutinosan, rögtön a következő legjobb játékost választja, hogy jobb csapata legyen, de az is előfordul, hogy valaki inkább a barátját választja, még akkor is, ha ő kevésbé jó játékos. Persze lehet, hogy valakit direkt egy bizonyos posztra hív meg a csapatkapitány. Megkérdezi például, hogy beállsz a kapuba? És ha az illető igennel válaszol, akkor kiválasztja őt.
Azt azonban biztosan mondhatjuk, hogy a legtöbb esetben a kiválasztás sokkal több, mint holmi baráti gesztus.
A mai istentiszteleten, a felolvasott bibliai ige alapján gondoljuk át, hogy mivel jár az, hogyha Isten választ ki minket arra, hogy hozzá tartozzunk, az ő csapatában játsszunk!
Pál apostol az efézusi gyülekezet tagjainak írta a felolvasott részt, és amikor Isten kiválasztásáról beszél, először arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten azért választ ki, hogy helyt álljunk az Ő csapatában. Így fogalmaz: Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és fedhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Szentek és feddhetetlenek legyünk, vagyis ne hozzunk rá szégyent! Ez foci nyelven azt jelenti, hogy Isten azt kéri tőlünk, hogy játsszunk jól! Nem azért választott ki bennünket, hogy bénázzunk a pályán, hanem azért, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a győzelemért. Mert nem egyszerű bekerülni a csapatba.
Tegnap este volt a BL döntő, és aki jártas a fociban, az nagyon jól tudja, hogy nem akármilyen kezdősorral állt ki a két csapat. És bár a kispadon is sztárjátékosok ültek, a legjobb azoknak volt, akik a pályára léphettek, és jól tudtak játszani. Azért választotta ki őket az edző, mert sokat várt tőlük. Azt várta, hogy nyerjék meg a meccset.
Isten kiválasztása is valahogy így működik. Nem botladozni, nem bénázni választ ki. Pedig sokan így vannak a pályán a hitéletben. Hiszek én a magam módján – szokták mondani. Minek járjak templomba? Miért kell betartani a parancsolatokat? Miért kell figyelni Istenre? Mire jó a Bibliaolvasás? Miért szükség van az odaszánásra, az Istennek tetsző életre? Isten azért választott ki minket, hogy neki tetsző módon éljünk! Hogy szentek legyünk. Hogy ne lehessen ránk rosszat mondani. Nem kell megjátszani magunkat, nem kell kioktatni a másikat, hogy mi jobbak vagyunk, jobban teljesítünk, hanem azon a helyen, azokban a dolgokban kell betöltenünk a szerepünket, amelyeket Isten ránk bízott. Sokkal jobb úgy ott lenni a győztes csapatban, hogy mi is hozzá tettünk valamit.
Aztán másodjára, amellett, hogy jól játsszunk, az is fontos, hogy tudjuk, kihez tartozunk. Azt mondja Pál az efézusi gyülekezetnek: Isten előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által. Ha Isten az atyánk, akkor egymásnak testvérei vagyunk. Egy csapathoz, egy családhoz tartozunk. A hitélet, ahogy a foci is, csapatjáték. A focimeccseken láthatjuk, ahogyan a profi csapatok játékosai együtt mozognak. Amikor támadás van, akkor mindenki feljebb húzódik, még a kapus is kijön jó pár méterre, amikor pedig védekezni kell, akkor az egész csapat be tud tömörülni a 16-os környékére. Ha valaki egyedül elől maradna a másik térfélen, a les szabály miatt nem is lehetne neki passzolni a labdát.
Így működik a keresztyén élet is. Aki Krisztushoz tartozik, az összetartozik. Együtt kell megélnünk azokat a perceket is, amikor jól megy a sorunk, de együtt kell helyt állni a védekezésben is, ha arra van szükség. Ezt élhettük meg például a koronavírus idején is. Ha nem jöhettünk, találkoztunk a virtuális térben, online bibliaórán, vagy autós, szabadtéri istentiszteleten, mert együtt akartuk megélni ezt a próbát is. De amikor jöhettünk, akkor meg legtöbben jöttünk. Újra leültünk a helyünkre, újra összejöttünk egy kis játszótér felújításra, újra tervezzük a nyári táborokat, sőt, még ökumenikus alkalmakra is eljövünk, mert együtt vagyunk, közösség vagyunk, Istenhez és egymáshoz tartozunk. És aki Istenhez tartozik, az jól érzi magát a hasonlóak társaságában. Az vágyik a gyülekezetbe, az vágyik az ifibe, vagy egy-egy hittanos táborba, mert érzi, hogy ott van a helyén.
Kedves Konfirmandusok! Ti kinek a csapatában játszotok? Középiskolába készültök, de vajon kihez fogtok tartozni? Vajon fogják-e tudni, hogy konfirmáltál, vagy voltál egy-két hittanos táborban? Vajon eljössz-e majd valamelyik évben ifitáborba? Vajon találkozunk-e még valaha egy-egy ifin, vagy itt a templomban az istentiszteleten? Ma fogadalmat tesztek, hogy szeretnétek ide tartozni, de vajon ide fogtok-e tartozni? Arra bátorítalak benneteket, hogy ne csak egy formális dolog legyen ez a mai alkalom, hanem legyen valaminek a kezdete. Álljatok be ebbe a csapatba, a Krisztushoz tartozók csapatába, és játsszunk együtt!
Végül pedig, harmadjára, Pál apostol arról is beszél, miért is érdemes Krisztushoz tartozni, és az ő csapatában játszani. Így mondja: „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűnein bocsánata is, kegyelme gazdagságából, és őbenne lettünk örököseivé is.” Vagyis a Krisztushoz tartozók jutalma az, hogy a győztes csapatban játszhatnak. Mert az Úr Jézus már minden ellenséget legyőzött, amikor meghalt a kereszten. Kifizette bűneink büntetését, meghalt értünk és helyettünk, hogy ha hozzá tartozunk, akkor vele való örök életünk lehessen.
Ki ne akarna a győztes csapatban játszani? Ki az, aki úgy dönt, hogy inkább a vesztesekkel van? Ki az, aki esélytelenül akar játszani? Nagy ostobaság lenne. Mégis, sokan így élik az életüket. Általában azért van ez, mert azt hiszik, győzhetnek. Van, aki azt hiszi, néhány jócselekedettel majd bejuthat a mennyországba. Van, aki azt gondolja, hogy a halállal vége van mindennek, teljesen megszűnünk létezni. Mások itt, a földön akarnak mindenben sikeresek, és győztesek lenni, de bármit érnek is el, az el fog múlni, és nem lesz elég a boldogsághoz, a szívbéli békességhez. És főleg kevés lesz ahhoz, hogy az örök életre jussanak.
Isten az Úr Jézus által kiválasztott bennünket. A konfirmáció alkalmában, de bármelyik átlagos napon is egy újabb lehetőséget kínál számunkra, hogy álljunk be az Ő csapatába. Ezt megtehetjük fiatalon, idősen, gazdagon és szegényen, bárki, bármikor elfogadhatja ezt a meghívást, és beállhat.
Kedves Konfirmandusok! Összefoglalom a lényeget! Játsszunk egy csapatban! Fogadjátok el Isten kiválasztását, játsszatok olyan jól, ahogyan csak tudtok, próbáljatok meg neki tetsző életet élni. Aztán gyertek gyakrabban! Találkozzunk itt, vagy ifin, legyünk közösségben! Végül pedig, mindig jusson eszetekben, hogy ha Istennel vagytok, akkor a győztes csapatban vagytok. Ő olyan örökséget kínál számunkra, amilyet sehol máshol nem tudtok beszerezni. Örök életre, vele való közösségre hív, amely már itt is elkezdődik, és amely majd nála teljesedik ki.
Adja Isten, hogy már itt is, földi éveinkben együtt élhessük meg hitünket, és egykor mindnyájan győztesekként érkezzünk az ünnepségbe, az Isten országába. Ámen.