jún
16Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. 17Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. 18De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. 19Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. 20Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. 21Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. 22Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk! Zsoltárok 33,16-22
Kedves Testvérek!
Választás van. Azt pedig tudjuk, hogyha választás van, akkor jönnek az ígéretek. A jelöltek ebben az időszakban is megpróbáltak meggyőzni bennünket, egyszerű választópolgárokat arról, hogy ha rájuk szavazunk, azzal jól járunk. Mi pedig általában szeretnénk komolyan venni ezeket az ígéreteket. Akik elmegyünk szavazni, úgy adjuk le a voksunkat, hogy várunk valamit az illetőtől. Akár régi, akár új jelöltre szavazunk, várakozás van a szívünkben arra nézve, hogy az illető majd előre viszi településünk, országunk ügyét. Azt várjuk tőle, hogy a mi érdekeinket képviselje. Hogy a jól működő dolgokat tovább vigye, a problémás területeken pedig hozzon változást, fejlődést.
Sajnos azonban, ezek a várakozások nem mindig teljesülnek be. Mert van, hogy a megválasztott emberek jó irányba terelik a dolgokat, szebbé, élhetőbbé teszik környezetünket, de az is előfordul, hogy a megnyert választás után elkényelmesednek, és nem tesznek semmit a haladásért.
De nemcsak a politikai életben, hanem a munka világában is van hasonló várakozás. Amikor az ember kap egy új lehetőséget, vagy egy magasabb pozíciót, akkor is benne van a szívében ez a fajta várakozás. Mi lenne, ha elvállalnám? Több lesz a fizetésem? Könnyebb lesz az időbeosztásom? Jobban ki tudom használni a képességeimet, tehetségemet? Eredményesebb, látványosabb lesz a munkám? És ha belevág az ember, akkor várja a változást, várja az örömöket, az életszínvonal javulását.
Persze ez a várakozás sem mindig teljesül be. A régi elvárások helyére újak érkeznek, az új feladatokkal több teher, több felelősség is jár. Az erőnk az idő előrehaladtával már nem lesz sokkal több, a nagyobb fizetés pedig nem biztos, hogy mindig megéri a vele járó kimerültséget.
És beszélhetnénk az egészségi állapotunkkal kapcsolatos várakozásainkról is. Amikor érezzük a fájdalmat, aztán kapunk valamilyen új gyógyszert, kenőcsöt, kezelést. Mennyi reménység és mennyi várakozás van bennünk ilyenkor. Már 1-2 nap után érezzük, mintha jobb lenne. Hátha tényleg ez lesz a megoldás. Hátha minden megváltozik. Hátha el lehetne felejteni a mindennapos szenvedést! Aztán pedig sok esetben jön a csalódás, a tűrés, a fájdalommal való együtt élés. Kedves Testvéreim! Emberi életünk várakozásai így működnek. Van némi reménység, van némi esély a változásra, megújulásra, de azért gyakran előfordul, hogy várakozásunk csalódással zárul.
Ezt élte át a zsoltáríró Dávid is. Életének több szakaszában is voltak ilyen várakozásai. Emlékezhetünk arra a történetre, amikor Dávid jelentkezett a Góliát elleni harcra, majd miután legyőzte az óriást, Saul király maga mellé vette a királyi palotába. Milyen nagy várakozás lehetett Dávid szívében. Vajon milyen lesz a királyi udvarban? Mennyire meg fog változni az életem, ha ott fogok élni az uralkodó közelében? Milyen jó lesz majd neki dolgozni, őt szolgálni. Aztán néhány szép év után egyszer csak azt vette észre Dávid, hogy Saul irigy lett rá, és féltette tőle hatalmát. A felemelkedés helyett végül üldöztetés lett a sorsa.
Vagy milyen nagy csalódás lehetett Dávidnak, amikor bűnben született gyermekét el kellett gyászolnia. Miután megbánta Isten előtt Betsabéval elkövetett vétkét, talán reménykedett abban, hogy minden rendben lesz. A gyermek azonban néhány napot követően meghalt. Nem maradhatott életben. Dávid várakozása pedig szomorúsággal végződött.
A sokféle beteljesületlen várakozás mellett a mai igénkben egy olyan várakozásról is beszámol a zsoltáros, amely nem csalódással, hanem beteljesedéssel zárult. „Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.” – mondja Dávid. Nézzük meg most, mit is javasol nekünk a zsoltáros ebben az igében?
1.A mondat úgy kezdődik: lelkünk az Urat várja. Dávid várakozásait megfigyelve azt láthatjuk, hogy bizonyos helyzetekben nem az Urat várta, hanem valami mást. A királyi udvarba való bekerüléstől bizonyára a felemelkedést várta. Amikor Sámuel felkente őt Izráel királyává, valószínűleg nyugalomra és jólétre számított. Amikor népszámlálást tartott, akkor bizonyítékot keresett saját hatalmára. Amikor megszületett Betsabétól való gyermeke, talán arra számított, hogy nem lesz következménye a bűnének. Sok mindent várt, de emberi várakozásai sokszor csalódással végződtek.
Ehhez képest a 33. zsoltárban azt mondja: Lelkünk az Urat várja! Őrá érdemes számítani. Dávid rájött arra, hogy nem a körülmények változását, nem a jobb életszínvonalat, hanem az Urat kell várnia. Rá kell számítania. Őrá kell bíznia az életét.
Kedves Testvérek! Legtöbbször itt rontjuk el. Hogy nem az Urat várjuk, hanem odadobjuk neki a listát, hogy mi kellene Tőle. Felsoroljuk, hogy mire van szükségünk, és emberi ígéretekre hagyatkozunk, amelyektől azt várjuk, hogy megváltozik az életünk. Te mit vársz Istentől? Mi az elvárásod vele szemben? Mi az, amit már olyan sokszor kértél? Mi az, amivel jól laknál, megelégednél? Dávid arra jött rá, hogy magára Istenre van szüksége Lelkünk az Urat várja! Ha pedig lelkünk az Urat várja, akkor azt is megtudjuk, hogy mit jelent az Úr jelenléte az életünkben. Három ilyen dolgot említ a zsoltárban.
1. Először is azt mondja Dávid: Ő a mi segítségünk. Vagyis Ő az, aki a különböző földi körülmények között mellénk áll, és segít nekünk. Ha valaki, hát Dávid nagyon sokszor megtapasztalta Isten segítségét.
Ő maga számolt be arról, hogy Isten már a nyáj mellett is vele volt, megsegítette. Amikor jöttek a vadállatok, Isten ott volt Dáviddal, és megsegítette a harcban. Aztán ezt élte meg Góliáttal szemben is. Látva a két harcba indulót, valószínűleg senki sem fogadott volna a parittyás pásztorlegényre. De mivel Isten megsegítette, Dávid hatalmas diadalt aratott.
Ha az Urat várjuk, akkor Ő jön, és megsegít bennünket. Felemel, ha arra van szükségünk. Erőt ad, ha megfáradunk. Ad sikereket, áldásokat az életünkbe. Segít kibírni a kibírhatatlan helyzeteket, és segít túllendülni a küzdelmeken.
2. Lelkünk az Urat várja, Ő a mi segítségünk, és pajzsunk – folytatja Dávid. Mert Isten jelenlétében a biztonság felől se kell aggódnunk. Mennyi védelmi szövetség vesz körül bennünket, mennyi hadseregfejlesztés történik világszerte, Dávid pedig azt mondja: Ő a mi segítségünk és pajzsunk. Testvérek! Milyen jó tudni azt, hogy Isten jelenléte ad nekünk biztonságot. Nem a fegyver, nem a Nato, még csak nem is a saját erőnk, és ravaszságunk, hanem maga az Úr.
Dávid még a legnehezebb helyzetekben is átélte ezt. Amikor az erdőben bujkált, Isten megvédte. Pajzsként állt mellette. Amikor Góliáttal harcolt, egy karcolás sem esett rajta. Számos háborúban körül vette őt angyalaival. Láthatatlan védelmet adott számára.
Testvérek! Látva a balesetekről szóló híreket, jó lenne, ha tudatosítanánk magunkban, milyen sok helyzetben véd meg bennünket pajzsként az Úr. A múltkor autóval mentem az úton, épp meg akartam előzni egy traktort, amikor hirtelen megelőzött engem egy motoros. Körülbelül két tized másodpercen múlt, hogy nem kezdtem bele az előzésbe, és nem ütköztem össze a motorossal. Úgy éreztem, Isten pajzsként vett körül, és ott volt velem. Talán többeknek volt már hasonló élményük. Egy pillanat, egy mozdulat, egy szerencsés véletlennek tűnő helyzet, közben pedig Isten pajzsként ott van az életünkben. Hány alkalommal védte megy gyermekeinket. Hány alkalommal vitte el felőlünk a jégesőt. Hány alkalommal gyógyított meg egy-egy betegségből bennünket. Ő ma is pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
3. Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. És végül: benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. A segítség és a pajzs mellett Isten jelentélet örömöt is ad számunkra.
Dávid életéből sok olyan helyzetet tudnánk mondani, amelyben érthetetlen lett volna az öröm. Volt, hogy menekült, bujdosott, megesett, hogy elmeháborodottnak tettette magát, hogy életben maradjon, előfordult, hogy Saul király egészen közelről megdobta egy dárdával, hogy megölje. És mégis, azt tudja mondani, hogy benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.
Mitől lesz öröm a szívünkben? Hét nem attól, hogy minden sikerül az életünkben. Nem is attól, hogy minden rendben van, egészségesek vagyunk, és jól állunk az anyagiak terén is. A szívbéli örömöt az adja, ha tudunk őszintén bízni Istenben. Ha az Ő puszta jelenléte örömmel tölt el bennünket.
Kedves Testvérek! Nagyon sok a szomorú, megkeseredett keresztyén. Aki elvileg hisz Istenben, vallásos, állítólag még imádkozik is, de ez a szívbéli öröm hiányzik belőle. Ne legyünk ilyenek! Bármilyen helyzetben legyünk is, kérjük el ezt az örömöt Istentől. Hogyha ránk néznek az emberek, azt lássák, hogy jó Istenhez tartozni. Hogy mi tudunk rá számítani. Hogy nekünk ő a segítségünk és pajzsunk, és ez örömmel tölt el bennünket.
Kérjük el ezt az örömöt Istentől. Örüljünk, mert tudjuk, hogy itt minden csak átmeneti, és egy jobb helyre készülünk. Mert az Úr Jézus kereszthalála által el van készítve számunkra a hely, ahová már most is készülünk. De az öröm, az már most is a miénk. Örülhetünk, mert tudjuk mi a cél, örülhetünk, mert Isten szeret bennünket, és örülhetünk, mert Dávidhoz hasonlóan mi is megtapasztalhatjuk, hogy Isten velünk van, megsegít és megvéd bennünket.
Kedves Testvérek! Ma fontos választás van településünkön, az országunkban, és Európa szerte. Sok mindent eldönthetünk a szavazatunkkal, éljünk a döntés lehetéségével. De bárhogy is alakuljon a mai napunk, mi ne csak az evilági dolgokra, körülményekre tekintsünk, hanem legyen szívünkben mindig ott ez az ige. Adjon nekünk minden helyzetben örömöt, bátorságot, és reménységet. Lelkünk az Urat várja, Ő a mi segítségünk és pajzsunk. Maradjon velünk, Uram szereteted, mert mi is benned reménykedünk. Ámen.