dec
1Az ÚR elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. 2A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. 3A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. 4Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.
5Dávid nagy haragra lobbant az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt elkövette! 6A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.
7Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek föl Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. 8Neked adtam uradnak a házát, és öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. 9Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! 10Ezért nem távozik el soha a fegyver a házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.
11Ezt mondja az ÚR: A tulajdon házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára elveszem, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. 12Te ugyan titokban cselekedtél, én azonban egész Izráel előtt, napvilágnál cselekszem meg ezt!
13Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. 14Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.Betsabé gyermeke meghal
15Ezután hazament Nátán. Az ÚR pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak.24Ezután megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét: bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült, és Salamonnak nevezték, az ÚR pedig a szeretetébe fogadta őt. 25Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki Jedídjának nevezte az ÚR akarata szerint.
2 Sámuel 12,1-15; 24-25
Kedves Testvérek! Az adventi időszakban általában olyan történetekről szoktunk igehirdetéseket hallgatni, amelyek karácsonyra hangolnak bennünket. Ószövetségi próféciák Jézus megérkezéséről, Keresztelő János megtérésre hívó igehirdetése, és hasonlók. Én pedig, a mai napra rendelt ószövetségi történetből olvastam azt az Igét, amely a híres Dávid király történetének egyik legszégyenletesebb bűnét tárja elénk. Joggal tehetnénk fel a kérdést: miért? Hogy jön az adventhez Dávid bűnbeesése, hűtlensége?
Itt van előttünk ez a történet, ami időben és térben is távol áll az első adventtől, attól az időszaktól, amikor az Úr Jézus megérkezését várták. Mégis, ahogy többször elolvastam a történetet, úgy éreztem, hogy nagyon is kapcsolódik az adventhez. A felolvasott igeszakaszban ugyanis 3 olyan állapotban látjuk Dávid királyt, amelybe mi is belekerülhetünk az adventi időszakban. Vegyük ezeket sorra, és nézzük meg, Isten mire figyelmeztet, mire indít bennünket advent 2. vasárnapján.
1. A 12. fejezet Nátán példázatával kezdődik. Nátán volt Isten prófétája Dávid idejében, ami egyszerűen annyit jelentett, hogy Isten rajta keresztül üzent a királynak. Ez a Nátán, egyszer odaállt Dávid elé, és egy példázatot mondott el neki, amely egy szegény és egy gazdag emberről szólt. A példázat szerint a gazdag embernek semmi nem volt elég, és a szegénytől még azt az egy bárányát is elvette, ami mindennél fontosabb volt számára. Egy igazságtalan, méltatlan viselkedésről szólt ez a történet, amelyet persze Dávid maga is rögtön elutasított. A történetet hallva haragra gerjedt, és máris kiszabta a kemény ítéletet, mert felháborította a gazdag ember viselkedése.
Ez az első állapot, amelyben Dávidot látjuk mai történetünkben. Az ítélkezés. Hall egy történetet, az elmondottak alapján elképzeli a helyzetet, és elítéli az illetőt. Nem tudja, hogy kiről is szól a történet, de azért kemény véleményt alkot, megvetéssel tekint az illetőre.
Kedves Testvérek! Sajnos, ilyenkor advent idején mi is könnyen beleszaladunk az ítélkezés állapotába. Látjuk, figyeljük, hogyan készül a másik ember, és már meg is fogalmazzuk kritikánkat. Nézd csak, milyen jól megy nekik. Hogy ki van világítva az egész ház. Milyen szép a családi fényképük, pedig mindenki tudja, hogy egyébként állandóan veszekednek! Mit keres a templomban, hiszen tudjuk, hogy a hétköznapokban milyen életet él? Ítélkezünk a családi találkozások előtt, közben és után szeretteink felett, ítélkezünk talán falubeliek felett, kritizáljuk a körülöttünk levőket. Keressük a szálkát a másik szemében, nézzük, mibe köthetnénk bele, és mindezzel csak magunkat bosszantjuk fel.
Testvérem! Te szoktál-e ítélkezni? Kiről alkotsz negatív véleményt ebben az időszakban? Kit szoktál kritizálni a háta mögött? Kiről beszélsz a családi találkozások előtt, vagy után rossz szájízzel? Vagy milyen előítéleteid vannak azokkal szemben, akiket nem is ismersz? Szomorú az, amikor az ünnepi készülődés, az advent az ítélkezésről szól. Amikor azzal van tele a szívünk, hogy a másik ilyen, meg olyan.
Dávidot teljesen felháborította a példázatbeli gazdag ember viselkedése. Mert ekkor még nem tudta, hogy a történet róla szól. Mások bűnét nagyon tisztán látta, viszont önmagát nem vizsgálta meg. De ha tovább megyünk a történetben szereplő második állapotra, akkor láthatjuk, hogy az ítélkező szerepből Dávid hamarosan átkerül a vádlott állapotába.
2.Nátán próféta, miután meghallgatta Dávid felháborodott ítélethirdetését, kijózanító határozottsággal folytatja Isten üzenetét: Te vagy az az ember! Te vagy az az ember, aki elvetted a másét. Te vagy az az ember, akinek megtetszett a hettita Úriás felesége, és elintézted, hogy a tiéd legyen. Te vagy az az ember, aki alattomos módon elküldted a frontra azt a becsületes férfit, hogy haljon meg, hogy megkaphasd az asszonyát. Te vagy az a gyilkos, aki Izráel királyaként nem szégyellte bemocskolni a nevét!
Ráadásul úgy tetted meg mindezt, hogy egyébként mindent megkaptál az Úrtól. És Nátán próféta Isten nevében elkezdi felsorolni mindazt, amit az Úr megadott Dávidnak. Felkentelek Izráel királyává. Megmentettelek Saul kezéből. Neked adtam mindenét. Neked adtam Izrael és Júda házát is. És ha kérted volna, még mást is megadtam volna neked, de neked mégis az kellett, ami az Úriásé volt. Dávid pedig, hallva a vádakat, elszégyelli és megalázza magát, és beismeri bűnét. Vétkeztem az Úr ellen.
Kedves Testvérek! Ilyen az, amikor az embernek Isten előtt kell számot adnia bűneiről. Dávid rájön, hogy bár Isten tényleg mindent megadott neki, hatalmat, javakat, dicsőséget, küldetést, mégis bűnbe esett és azt tette, ami nem tetszett az Úrnak. És ezen a ponton beismeri: igen, tényleg ezt tettem Uram. Tényleg én vagyok az az ember akiről Nátán beszélt. A 32. zsoltárban találjuk meg Dávidnak azt a bűnvalló imádságát, amit konkrétan ekkor, ebben a helyzetben mondott el: „Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmad szerint! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen!”
Kedves Testvérek! Ahhoz, hogy ez a vallomás megszülessen, Dávidnak szüksége volt Isten figyelmeztető szavára. Ha Nátán nem mondta volna el Isten üzenetét, lehet, hogy Dávidnak eszébe sem jutott volna a bűnvallás. De ahol megszólal az Ige, az Isten szava, ott az ember észreveszi, hogy mennyire gyarló, törékeny, és múlandó.
Adventben ez lehet a második állapot, amelybe mi is belekerülhetünk. Ha elővesszük az Igét, ha keressük Isten üzenetét, akkor rájövünk, hogy mi vagyunk a vádlottak. Hogy nem nekünk kellene ítéletet mondanunk mások felett, hanem inkább azt kellene beismernünk, hogy mi az, amin javíthatnánk. Hogy mi a mi saját bűnünk. Mi az, amit elrontottunk, amivel szégyent hoztunk Istenre.
Az advent jó alkalom arra, hogy az Ige mellett meghalljuk mi is: te vagy az az ember. Te vagy az az ember, aki hiábavaló bálványokat szolgál. Akinek mindennél fontosabb a pénz. Te vagy az az ember, aki szégyellenéd magad, ha mások is megtudnák a bűneidet. Te vagy az az ember, akinek színjáték a hite. Te vagy az az ember, aki nem tud megszabadulni egy régi bűnétől. Te vagy az az ember, aki képtelen a jó szóra, a dicséretre, aki mindig csak a hibákat veszi észre a másikban. Te vagy az az ember, aki képtelen bízni Istenben, mert mindent a kezében akar tartani. Te vagy az az ember, aki olyan sok mindent megkaptál az Úrtól, és mégsem volt neked elég, a másé kellett! Testvérek! Ez a második állapot, amikor Isten jelenlétében lelepleződünk, meghalljuk az Ő vádló szavát: Te vagy az az ember! Vajon eljutunk-e idáig? És ha igen, lesz-e bűnbánat a szívünkben? Kérjük-e Istentől a megbocsátást? Beismerjük-e, hogy: igen, Uram, vétkeztem? Méltatlan vagyok arra, hogy hozzád tartozónak valljam magamat.
3.És végül pedig, miután Dávid szembesült bűnével, és őszintén megbánta azt, Isten megkegyelmezett neki. Így mondja ezt Nátán: Az Úr elengedte vétkedet, nem halsz meg! Dávid bűne azonban nem maradhatott következmény nélkül. Betsabétól született első gyermekének meg kellett halnia. Utána azonban ismét jöttek az áldások. Betsabé ismét teherbe esett, és megszülte Salamont, aki később majd Dávid utódja lesz. Róla írja azt a Biblia, hogy Isten szeretetébe fogadta. Vagyis az Úr tényleg megbocsátott Dávidnak, és gondját viselte az ő családjának is. A királyság megerősödött, Dávidot pedig mindenben megáldotta. Adott neki bölcsességet, jó kapcsolatokat, kiváló embereket, akik segítették, támogatták, és szerető családot, amelyben örömét lelhette. Úgy, hogy egyébként a bűne miatt ezek közül egyiket sem érdemelte volna meg.
Kedves Testvérek! Ez a harmadik állapot, amelyben az adventi időszakban részünk lehet. Amikor úgy készülünk Karácsonyra, hogy tudjuk, Mennyei Atyánk irgalmas volt hozzánk, és megbocsátott nekünk. És bár bizonyos bűneink következményei nyomot hagynak az életünkben, az Isten irgalma mégis mindent felülír. Nekünk is szól ma Isten drága üzenete, ahogy Dávidnak is szólt: Az Úr elengedte vétkedet, nem halsz meg! És mi már tudjuk, hogy az Úr Jézus azért, hogy elengedhesse vétkedet, önmagát adta értünk a kereszten. A mennyei dicsőségből emberi testbe költözött, hogy magára vegye a mi bűneinket. És nekünk egyedül ezért nem kell meghalnunk. Ezért nem kell lelkünknek a kárhozatra mennie, mert az Úr Jézus helyettünk már megtette azt az utat. Továbbra is van a bűneinknek következménye, a betegség, a test halála, és sok egyéb földi nyomorúság, de a lényeg, az Istennel való örök közösség a miénk, mert megkegyelmezett nekünk.
Gondolsz-e erre az idei adventben? Szánsz-e időt, csendességet arra, hogy észrevedd, Isten mennyire szeret téged? Belegondolsz-e, hogy Isten mindenét odaadta érted, hogy megváltson téged?
Kedves Testvérek Három helyzetben látjuk Dávidot mai történetünkben, és adventben mi is ebbe a három helyzetben találhatjuk magunkat. Lehet, hogy mások felett ítélkezünk, és kritizáljuk egymást. Ha azonban találkozunk az Igével, akkor szembesülünk azzal, hogy sajnos mi is bűnben járunk. Te vagy az az ember. De ha megvalljuk bűneinket, az Úr Jézus érdeméért megkönyörül rajtunk a mi Mennyei Atyánk, és áldásokkal, vele való közösséggel ajándékoz meg.
Bárhonnan is induljunk az adventi időszakban, adja Isten, hogy végül ebbe a harmadik állapotba érkezzünk meg, amelyben érezzük, hogy Isten szeret, megbocsát, és gazdagon megáld bennünket már itt, földi utunkon is, és majd egykor, a vele való örök közösségben. Ámen.