dec
1Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere.2Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, csak ha Isten van vele.3Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.Jn 3,31;1Pt 1,23;1Jn 3,94Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét?5Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.Ez 36,25-27;Ef 5,26;Tit 3,56Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.7Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.8A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.9Nikodémus megkérdezte tőle: Hogyan történhet meg mindez?10Jézus így válaszolt: Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?11Bizony, bizony, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket.12Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek?13Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.14És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie,4Móz 21,8-915hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.1Jn 4,917Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében.
János 3,1-18
Kedves Testvérek!
A mai napon meg fogjuk nézni a mögöttünk lévő év gyülekezeti képeit. Sokféle alkalom, sokféle ember, fiatalok és idősek, mind ott lesznek a kis filmben. Amikor elővettem a mai igeszakaszt, és közben már készültem a képvetítés összeállítására is, azonnal eldőlt, hogy erről az igéről fogok ma beszélni. „Amit láttunk, arról teszünk bizonyságot” – szól az Ige. És amit láttunk, ami történt velünk, amit együtt átéltünk, arról szól a gyülekezeti kisfilm. De mielőtt megállnánk itt, és egy egyszerű évértékelést tartanánk ma, azt is hozzá kell tennünk, hogy a háttérben mindig több van, mint amit elsőre látunk. Ezt mindenki tudja, aki szeret fényképezni.
A karácsonyi időszakban sokan osztottak meg képeket magukról, szeretteikről, családi találkozásokról a közösségi médiában. A legtöbb ilyen kép szépen be van állítva. Megfelelő a világítás, mindenki szépen fel van öltözve, és a legtöbb esetben még a gyermekeket is sikerül rábírni egy kis mosolyra. Na de, hogy mi van a háttérben, az már más téma. Az ilyen szép képek mögött sajnos sokszor ott a veszekedés, a türelmetlenség, és csak úgy kényszerből, megszokásból, vagy az elvárások miatt állunk oda. Mintha minden rendben menne. Mintha a mi családunk összetartó volna. Mintha felül tudnánk emelkedni régi sérelmeken. Látunk egy szép képet, de nem tudjuk valójában mi áll a háttérben.
Hasonlóan működnek a gyülekezeti csoportképek is. Más értelemben, de ott sem mindig tudjuk, mi volt a háttérben. Főleg azok nem tudják, akik nem voltak ott. Ránézünk egy képre, például arra, ami a szeretehíd – önkéntes napon készült, és csak azt látjuk, hogy ott van néhány gyülekezeti tag, kissé megviselt öltözetben. De akik ott voltak, tudják, hogy mi volt a háttérben. Mert azon a napon kivágtunk egy sor száraz bokrot, gyökereket kapirgáltunk, gereblyéztünk, szemetet szedtünk, gazoltunk, és hasonlók. De ez egyébként nem látszik a csoportképen.
Vagy látunk majd képet a gyülekezeti táborról is, amit idén Beregdarócon töltöttünk. A képre nézve megállapítjuk, ez egy nyári időszakban, jó hangulatban készült kép. De akik ott voltak, azok tudják, mi állt a háttérben. A pazonyi Lackó tiszteletes tudja, mennyi adminisztrációval járt a tábor szervezés. A gyerekek tudják, milyen volt éjszaka a sötétben bújócskázni a hatalmas kertben, vagy harcolni a dinnyés matracért a medencében. A felnőttek emlékeznek, milyen volt este beszélgetni, énekelni a tűz körül. Mert egy-egy kép mögött, a háttérben sok minden ott van, ami ránézésre nem látszik. A kép mögött mindig ott van egy egész történet.
Amit láttunk, arról teszünk bizonyságot. Kedves Testvérek! Nikodémus történetéből kitűnik, hogy Ő a Jézussal való beszélgetés közben egy ideig csak a kép első részét látta. Csak a felszínre tekintett. Csak emberileg gondolkodott. Nem tudta felfogni, hogy mi van a háttérben. Ezért tett fel olyan értelmetlen kérdéseket. Jézus arról beszélt neki, hogy az embernek szükséges újjászületnie. És itt nyilvánvalóan a megtérésről, a lelki újjászületésről tanította. Ő azonban egészen konkrétan, biológiai módon vette ezt, és ezen kezdett el értetlenkedni. Nem látta az összefüggéseket. Ekkor még nem értette, mi áll a háttérben. Ezért is magyarázza meg neki az Úr Jézus egészen részletesen, miről is szól ez az egész. És ebben a szakaszban hangzik el a Biblia központi üzenete: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Amikor Jézus az újjászületésről, megtérésről beszél, akkor ráirányítja Nikodémus szemét a háttértörténetre. Azért szükséges újonnan születni, mert a háttérben ott van a szerető, és megváltást kínáló Isten. Azért szükséges lelkileg megváltozni, mert aki tudja a háttértörténetet, az mindent másképpen lát. Aki pedig látja a hátteret is, az hitelesen tud beszélni, bizonyságot tenni róla.
Amit láttunk, arról teszünk bizonyságot.
Kedves Testvérem! Te mit láttál az elmúlt évben? Hogyan tekintesz vissza? Természetes, ha elkezdjük sorra venni, mi volt jó, és mi nem volt jó. Bizonyára van olyan közöttünk, akinek ez az év egy jó év volt. Aki elégedett volt az erejével, a fizetésével, kapott jó visszajelzéseket a munkájában, viszonylag rendben volt az egészsége is, és jó szívvel tekint vissza 2025-re. Mások talán a túlélésért hálásak. Ők inkább úgy vannak vele, hogy jó, hogy már túl vagyunk rajta. Mert nehéz volt. Mert sok volt a betegség, kemény volt a sok vizsgálat. Kimerítő volt a munka. Vagy nem volt már annyi erőnk, mint korábban. Vagy az egyedüllét, a magány terhelt meg bennünket. És visszatekintve csak ezeket az érzéseket, élményeket tudjuk megfogalmazni. Te mit láttál? Mit éreztél? És miről tudsz beszámolni?
Ma, az év utolsó estéjén arra vezet bennünket Isten Igéje, hogy nézzünk a felszín mögé is. Ne álljunk meg a látszatnál, hanem vegyük észre, mi van a 2025-ös év képének a hátterében. Vegyük észre, hogy a kép mögött mindig ott van a történet! Mégpedig a „nagy” történet! Mert, ha így nézünk vissza, akkor a kép is másként fog festeni. Mert nem az a lényeg, mi történt, hanem az, hogy mi volt a háttérben.
És, ha jobban belegondolunk, akkor a mögöttünk lévő év hátterében is a Biblia központi üzenete állt. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten az elmúlt évben is szeretett bennünket. Az Ő szeretete volt ott minden életeseményünk hátterében. Szeretett minket, amikor erősek és sikeresek voltunk. De szeretett akkor is, amikor elesettnek, fáradtnak, vagy gyengének éreztük magunkat. Szeretett, amikor lángoló szívvel szolgáltuk, és szeretett, amikor hanyagoltuk őt, vagy lázadtunk ellene. Bármi történt is 2025-ben, Isten szeretete nem változott meg, hanem háttérként mindvégig ott volt mögöttünk. Vajon tudunk-e így visszatekinteni a mögöttünk lévő évre?
Ha csak a számokat, az eseményeket, a hétköznapi valóságot nézzük, akkor úgy járunk, mint Nikodémus. Értetlenkedve nézzük, mi miért történt. Ha azonban újjászületünk, és megváltozik a hitbeli látásunk, gondolkodásunk, akkor hála lesz a szívünkben Isten szeretetéért. Ahogyan a pusztai vándorláskor, a mérges kígyók támadásakor nem az volt a lényeg, hogy ki mennyire volt beteg, hanem az, hogy ki nézett fel a rézkígyóra, úgy most is csak ez számít. Ki tud felnézni Istenre? Ki veszi észre Isten jelenlétét a háttérben?
A lényegi kérdés tehát nem az, hogy milyen is volt ez az év, hanem az, hogy megláttuk-e az események mögött a minket továbbra is szerető, és rólunk napról napra gondoskodó szerető Urat? Ha igen, akkor beszéljünk róla. Tegyünk bizonyságot arról, hogy Ő hogyan munkálkodott az életünkben. Meséljünk arról, hogy Ő mit tett értünk, miben segített, miben éreztük jelenlétét.
Amit tudunk, azt szóljuk, amit láttunk, arról teszünk bizonyságot. Tudjuk, hogy Isten szeret bennünket, és láttuk, hogy ezt ebben az évben is megmutatta. Hát adjunk neki ezért hálát, és éljük úgy az életünket, hogy a különböző események, és a változó körülmények között mindig ott látjuk a hátteret, a bennünket egészen a keresztig szerető Mindenható Istent. Ámen.