Együtt egy jó csapatban

¹³Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. ¹⁴Tizenkettőt pedig, akiket apostoloknak is nevezett, kiválasztott arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, ¹⁵és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. ¹⁶Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, ¹⁷Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanérgesz nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; ¹⁸továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust ¹⁹és Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.

Márk 3,13-15 (19) 

Sokan tudják, milyen csodálatos érzés egy jó csapathoz tartozni. Aki valaha aktívan játszott csapatsportot, az megtapasztalhatta, milyen az, amikor nem egyedül kell küzdeni, hanem vannak társak, akik mellettünk állnak, akikre lehet számítani. De nemcsak a sportban van ez így. Aki dolgozott már jó munkahelyi közösségben, vagy volt egy összetartó gyülekezet tagja, az tudja, mennyire sokat jelent, ha az ember nem magányos, hanem egy közösség része. Amikor tudjuk, hogy tartozunk valahová, hogy számítunk egymásra, hogy együtt örülünk egymás örömének és együtt hordozzuk a terheket. Az ember vágyik erre. Ezt az emberi vágyat az Úr Jézus is jól ismerte. Amikor ugyanis elhívta a tanítványokat, akkor tulajdonképpen egy csapatot formált. Márk evangéliumában azt olvassuk, hogy Jézus felment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Ma este három fontos jellemzőjét vegyük sorra annak a különleges közösségnek, különleges csapatnak, amelyet az Úr maga köré szervezett. Ezek egytől-egyig olyan jellemzők, amelyek nemcsak az akkori tanítványokra voltak igazak akkor, hanem ma is eligazítanak bennünket, keresztyéneket, felekezeteket, gyülekezeteket, hogy mi kell ahhoz, hogy jó csapatban legyünk! Három dolgot soroljunk fel.

1. Az első jellemző az, hogy ezt a csapatot az Úr Jézus hívta össze. A tanítványi közösség nem egy alulról szerveződött csapat volt. Nem indult el valamelyik halász ember, hogy majd ő szervez egy tanítványi kört Jézusnak. A hívás felülről érkezett. Szó szerint is, és átvitt értelemben is. Jézus felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart. Más volt a múltjuk, más volt a gondolkodásuk, más volt az addigi életútjuk. Mégis mindnyájan egy személyes hívásnak engedelmeskedtek. Vagyis az, hogy valaki Krisztus csapatában játszik, az egy meghívásos történet.

Olyan ez, mint amikor valakit behívnak a nemzeti válogatottba. Abba a csapatba nem lehet csak úgy bekerülni. Nem azért van ott valaki, mert ő ezt eldöntötte, vagy mert felhívta a szövetségi kapitányt, hogy vegye már be. Csak az lehet benne a válogatottban, akit felülről meghívtak. Sokan, sokfélék kapnak meghívót. Van, aki egészen fiatalon, más már rutinosabb korában. Van, akire támadóként számítanak, másra védekező poszton építenének. Nem egyformák, mégis egy csapatba tartoznak, mert mindnyájuk mezén ott van a nemzeti címer. De mindnyájan kizárólag azért vannak ott, mert a szövetségi kapitány személyesen meghívta őket ebbe a csapatba.

Kedves Testvérek! Nagy ajándék az, hogy ez ma sincs másképp. Mi is sokfélék vagyunk itt. Különböző felekezetekhez tartozunk, különböző életszakaszokban járunk, más és más a családi hátterünk, az idáig vezető utunk, az Úr Jézus mégis úgy döntött, hogy meghív bennünket az Ő csapatába. Azzal, hogy testté lett, és eljött a földre, hogy megváltson bennünket, tulajdonképpen mindnyájunkat behívott az ő válogatottjába.

2. Az ő hívásának azonban komoly célja van. Azt olvastuk az igében, hogy Jézus azért hívta el a tanítványokat, hogy vele legyenek. Ez a második jellemzője ennek a csapatnak. Mert jól eshetett a hívás a tanítványoknak, de Jézus csapatában lenni nem lehet csak úgy felszínesen. Nem létezik olyan, hogy valaki papíron tanítvány. Jelenlétre van szükség. Nem mondhatta az egyik, vagy másik tanítvány, hogy Mester, majd két hét múlva csatlakozom, de most mással kell lennem. Aki tanítvány, az ott van a Mester jelenlétében.

Sokszor határozzuk meg úgy gyülekezeteink létszámát, hogy papíron ennyien vagyunk. Hivatalosan ennyi a létszáma a gyülekezetnek, ennyien fizették be az egyházfenntartói járulékot. De ilyen nincs. Valaki vagy jelen van, Jézussal van, ápolja a vele való kapcsolatát, vagy nem. Ő azért hívta el az övéit, hogy vele legyenek. Vajon vele vagyunk-e? És Ő jelen van-e az életünkben? Ha belegondolunk, ez az igénye teljesen érthető. A korábbi példához visszatérve, a válogatottban sem lehet csak úgy kiállni a mérkőzésekre. Először ott kell lenni a az edzéseken, meg kell tanulnunk együtt gondolkodni, figyelni egymásra, tisztában kell lenni a mester akaratával, mit, hogy szeretne látni a pályán.

Ahhoz, hogy az Úr Jézus csapatában legyünk, először vele kell lennünk. Személyes csendességben, imádságban, keresve az ő akaratát. És ez érvényes az ökumené dolgában is. Ahhoz, hogy mindnyájan egyek legyünk, ahogy mondja az Ige- ahhoz először mindnyájunknak vele kell kapcsolatban lennünk. Ha egyenként nem tartozunk hozzá, akkor együtt sincs erre lehetőség. Összegyűlhetünk itt esténként sokan, vagy kevesen, de vegyük komolyan, csak az tartozik itt össze, csak az tartozik ebbe a csapatba, aki az Úr Jézussal is összetartozik. De akire ez igaz, arra vár a küldetés is.

3. Mert ez a harmadik jellemzője az Ő csapatának. A tanítványokat Jézus azért hívta el, hogy vele legyenek, aztán pedig elküldje őket a szolgálatba. Azért, hogy beszéljenek róla, azért, hogy másokat is meghívjanak hozzá. Ez a mi közös küldetésünk is. Ugyanazon a környéken élünk, ugyanazon a területen végezzük a munkánkat, egy csapatban vagyunk, és ugyanazokért az emberekért felelünk. Ezért fontos, hogy ne egymás ellen, hanem együtt végezzük küldetésünket. És ne csak a hétköznapi dolgainkban, hanem az evangélium hirdetésében is. Akik Krisztushoz tartozunk itt Tiszanagyfaluban, vagy itt a környéken élve, együtt munkálkodhatunk azon, hogy minél többen kapcsolatba kerüljenek vele. Vajon végezzük-e ezt a küldetésünket? Vajon mit tehetnénk azért, hogy az emberek megtérjenek, és benne örömöt, örök életet, békességet nyerjenek? Vajon mi a te felelősséged ebben a kérdésben?

Kedves Testvérek! A mai kérdés az, szeretnénk-e egy jó csapatban játszani? Az Úr Jézus ma is meghív bennünket, arra biztat, hogy legyünk vele, és az ő vezetésével menjünk együtt a szolgálatba, küldetésbe. Hát vágyjunk az ő csapatába, fogadjuk el a meghívást, legyünk vele, és végezzük a ránk bízott küldetést, az evangélium hirdetését.