ápr
Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is meginognak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. Ézsaiás 40,30-31
Kedves Testvérek!
Van egy szó, amit bizonyára ma is sokan ki tudnának mondani őszintén. Ez a szó így hangzik: elfáradtunk. Kimondhatjuk ezt, amikor a mögöttünk levő napok, hetek munkával teltek. Gondolhatunk itt a munkahelyünkre, az otthoni feladatainkra, vagy a kertünkre. A fizikai, vagy szellemi munkánk elveszi az erőnket. Mert a bűneset óta a munka fáradságot okoz.
De nemcsak fizikailag, hanem mélyebb értelemben is beszélhetünk a fáradságról. Mert elfáradhatunk lélekben, gondolatban, vagy éppen reménységben is. Van úgy, hogy lefekszünk este, alszunk, mégis fáradtan ébredünk. Mintha nem is pihentünk volna semmit. Mert a lelkünk is el tud fáradni. El tudunk fáradni a saját nyomorúságaink miatt. Bele tudunk fáradni életünk egy-egy próbájába. Fárasztó lehet mások elhordozása, a magunk felé támasztott elvárásoknak való megfelelés, és sok minden más is.
És ezt Isten is nagyon jól tudja. Ézsaiás prófétán keresztül így mondja igénkben: elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is meginognak.
Elfáradtunk, mondhatjuk a mai napon különösképpen is, amikor véget ér a kampányidőszak, és talán véget ér az a sokféle ránk áradó indulat, ami innen is, onnan is ránk zúdult az elmúlt hónapokban. Mert ebbe is bele lehet fáradni. Bármelyik oldalon álljunk is, belefáradunk a véleményekbe, a vádakba, a rágalmakba, és azokba a vitatkozásokba, amelyekbe belesodródtunk, vagy amelyeket mi magunk generáltunk. Elfáradtunk a családi, baráti ellentétekben, és talán már sokan úgy voltak vele: csak legyünk már túl ezen a mai napon.
És van még egy másik fajta fáradság is: a hitben való elfáradás. Amikor az ember imádkozik valamiért, vár, reménykedik – és nem lát változást az életében. Nem jön a gyógyulás, nem jön a megoldás. Amikor azt kérdezzük életünk különböző helyzeteiben: meddig még, Uram? Valahogy úgy, ahogyan Illés próféta esetében is megtörtént ez. Ő volt az, aki, miután tüzet kért, és kapott is Istentől a Kármel hegyen, és hatalmas győzelmet aratott a Baál papokkal szemben, hirtelen összeomlott, lekuporodott egy bokor tövébe, és csak ennyit mondott: Elég volt, Uram, vedd el tőlem az életemet!
Tény tehát, hogy ki ettől, ki attól, de mindnyájan elfáradunk.
Sokféle fáradságunkra persze megpróbálunk megoldást keresni. Van, aki úgy, hogy pihenést, kikapcsolódást szervez magának. Találunk egy hobbit, amire időt, pénzt költhetünk, ami feltölt, ami eltereli a figyelmünket. Mások átszervezik az életüket. Munkahelyet váltanak, életmódot váltanak, vagy éppen elkezdenek sportolni, tornázni. Hátha majd az segít. Van, aki elkezd vitaminokat szedni, vagy egészségesebben táplálkozni, hátha majd az elveszi a fáradtságot, és megoldja a dolgokat. És persze lehet, hogy ezek közül több dolog is segítheti az életünket, és bizonyos fáradság ellen be is válhat. De a valódi, belső fáradságot egyik sem tudja feloldani.
Testvérem! Te miben fáradtál el? Mi az, ami leterheli a lelkedet? Mi az, amire azt mondod, hogy ezt már nem bírod tovább?
Bármi is legyen a válaszod, a mai napon, a bibliaolvasó kalauz által jó előre kijelölt igében így szól hozzád Isten: De akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Nem azt mondja, hogy akik erősek, azoknak megújul az ereje. Nem is arról beszél, hogy akik kellően kitartóak, azok majd feltöltődnek, és megújulnak. Nem emberi erőről, vagy összeszedettségről beszél Ézsaiás, hanem ennyit mond: akik az Úrban bíznak. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is meginognak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Mai istentiszteletünkön ebben erősödjünk meg!
De mit jelent az Úrban való bizalom? A Biblia sokszor beszél arről a különleges állapotról, amikor várjuk az Urat. Az Istenbe vetett bizalom nem egy tétlen üldögélés, nem egy passzív állapot. Hanem sokkal inkább aktív ráhagyatkozás. Mint amikor Péter a csónakból kilépett a vízre. Amíg Jézusra nézett, amíg folyamatosan rá figyelt, addig ő is képes volt arra, hogy a vízen járjon. Amíg engedte, hogy a hite fent tartsa, addig nem kezdett el süllyedni. Talpon maradt! De abban a pillanatban, amikor magára figyelt, amikor megszakadt a Jézussal való szemkontaktus, azonnal elmerült. A hit, a bizalom azt jelenti, hogy tudom, nem én tartom magam, hanem hagyom, hogy Isten tartson meg.
És amikor erre ráébredünk, akkor valami különleges dolog történik. Akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Vagyis Isten ad nekik valami újat. Nemcsak egyszerűen feltöltődnek, hanem minőségében kapnak új erőt.
És itt jön az ige folytatása, amiből ezt még jobban megérthetjük. Akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.
Nagyon szeretem az állatos bibliai szemléltetéseket, és hogy komolyan vegyük az igét, kicsit alaposabban utánajártam, hogy fizikai értelemben hogyan is repülnek a különböző madarak. Miért is hasonlította az Istenbe vetett bizalom következményét az Ézsaiás próféta a sasok repüléséhez.
Tudjuk jól, hogy nem minden madár ugyanúgy repül. Ott van például a kolibri, amely képes másodpercenként akár 100 szárnycsapásra is, és közben percenként több, mint ezer alkalommal ver a szíve. A szárnya nem csak fel és le mozog, hanem nyolcas alakban, így képes arra, hogy szinte egyhelyben maradjon. Mintha evezne a levegőben. Persze ehhez rendkívül nagy energiautánpótlásra van szüksége, ezért szinte folyamatosan táplálkoznia kell.
Aztán van egy másik, általánosabb repülési típus, sok más madárnál, például a verebeknél. A verebek másodpercenként 10-15 szárnycsapást végeznek el. A lecsapáskor keletkezik a felhajtó erő, időnként pedig rövidebb szakaszokon siklanak is egy kicsit a levegőben. A kolibrikhoz képest ez kevesebb energiabefektetésbe kerül, de azért viszonylag még nekik is sokat kell csapkodniuk a szárnyukkal.
És ott van a harmadik típus, amiről igénk is beszél, a sasok repülése. A sasoknak nagy és széles szárnyuk van, és viszonylag kevés szárnycsapással fel tudnak emelkedni. De a repülési technikájuk lényege az, hogy kihasználják a felszálló meleg légáramlatokat. Szinte csak kifeszítik a szárnyaikat, és mint egy lift, a légáramlatok felemelik őket a magasba. Ezzel a technikával képesek hosszú percekig, de akár órákig is vitorlázni a magasban, minimális energiabefektetéssel, egy-két szárnycsapással.
Míg a kolibrik, és az átlagos madarak sokat fáradoznak, küszködnek a repüléssel, addig a sasok kihasználják a légáramlatokat, és azokra támaszkodva repülnek.
Akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Szárnyra kelnek, mint a sasok. Vagyis, aki Istenre tudja bízni magát, az nem vergődik, az nem csapkod összevissza a szárnyával, az nem a saját erejéből akarja megoldani élete dolgait, hanem sokkal inkább hasonlít a sas repüléséhez.
Ha bízol az Úrban, csak ki kell tárnod a szárnyadat. Hittel szét kell tárnod a két kezedet, hogy Isten küldhesse azokat az áramlatokat, amelyek magasra repíthetnek. Ilyen lelki légáramlat az igeolvasás, az imaélet, a közösségi lét a gyülekezetben. Ezek, ha ott vannak az életedben, akkor képesek megújítani. Újra felemelni. Még akkor is, ha te úgy érzed elfáradtál. A fáradt sas, nem zuhan le, hanem nyitott szárnyakkal vitorlázik. Engedi, hogy a levegő felemelje.
Kedves Testvérek! Ha úgy érezzük, hogy elfáradtunk, elfogyott az erőnk, és nehéz a folytatás, vegyük komolyan mai igénket. Csak tárjuk ki a kezünket, a hit szárnyát, és bízzuk rá magunkat Istenre. Ne kezdjünk el csapkodni, vergődni, ne merítsük ki magunkat pillanatok alatt, hanem bízzuk rá magunkat a lelki légáramlatokra, és meglátjuk, meg fogjuk kapni az új erőt.
Ahogyan az Úr Jézus is megkapta, amikor értünk szenvedett a kereszten, ahogyan olyan sokan megkapták már, amikor a bibliai időkben, vagy azóta bíztak Istenben, úgy mi is megkapjuk a megújult erőt, amely által tovább szárnyalhatunk az örök élet felé. A mai üzenet nagyon egyszerű. Elég a zuhanásból, elég a csapkodásból, itt az ideje kifeszíteni a szárnyakat, és rábízni magunkat Isten szeretetére, hatalmára. Ámen.