jún
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”
Efézus 5,15-17
Kedves Testvérek! Emberi életünket legtöbbször években mérjük. Amikor új gyermek érkezik egy családba, szinte már alig várja a rokonság, hogy megünnepelhessék az első születésnapját. Ajándékokkal, lufikkal, tortával kedveskedünk, mert hálásak vagyunk érte. Hasonló ünnepet élhetünk át, amikor hosszú évtizedekig tartó házasságra tekinthetünk vissza. 25, 40,50, vagy akár több évnyi házasság alkalmával is szokás ünnepelni, hogy volt erő, szeretet, hűség egymás irányába. És persze időseink kerek születésnapjain is összejön a család, mert nagy dolog az, amikor valakinek 70, 80, vagy akár 90 év is megadatik ezen a földi úton. Mennyi öröm, mennyi küzdelem jut az embernek ennyi év alatt! Jó megállni, visszatekinteni, és megadni a méltóságát az ilyen alkalmaknak.
Szép dolog az években való gondolkodás, és nagy ajándék, ha sok évfordulóért lehetünk hálásak életünk során, de mai igénk arra figyelmeztet, hogy nem csak az évek száma a fontos, hanem a minősége is! Az, hogy mivel, és hogyan töltjük az életünket! Testvérem! Te hogy osztod be az idődet? Mire pazarolod az idődet, és mivel foglalkozol túl keveset? Milyen lehetőségekkel élsz, és mi az, amire szomorúan tekintesz vissza, mert úgy érzed, elmulasztottad?
Mai istentiszteletünkön a felolvasott ige vezetésével az alkalmas időről gondolkodjunk. Mire használjuk az Istentől kapott napokat, éveket, és milyen útmutatást kapunk ebben a témában! Három üzenetben foglaljuk össze az Ige tanítását.
1.Így kezdi Pál apostol mai üzenetét: Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen.
Érdekes módon Pál nem azt mondja: vigyázzatok magatokra, éljetek sokáig, hanem azt mondja: jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek! Azért gondolkodik így, mert Krisztushoz tartozva rájött, hogy nem az élet hossza a legfontosabb, hanem az iránya. Az, hogy mire használjuk a ránk szabott időt. Lehet, hogy valaki 95 évig él, de közben elpazarolja az éveit, mert tönkreteszi az egészségét, bánt másokat, vagy kárt okoz környezetének. Ugyanakkor előfordulhat, hogy valakinek kevesebb idő adatik ebben a földi létben, mégis sokak életében áldás lehet. Adhat szeretetet, törődést, gondoskodást, adhat együtt átélt boldog perceket, örömöket.
A Bibliából kiderül, hogy a leghosszabb életű ember Matuzsálem volt, aki 969 évet élt a földön, még egészen az emberiség korai szakaszában. Majdnem ezer év az emberi testben. El sem tudjuk képzelni milyen élete lehetett. Az Úr Jézusról pedig tudjuk, hogy 33 évig járt közöttünk, és ebből is mindössze három évig volt küldetésben. Mégis, ezalatt a rövid idő alatt kettőjük közül Ő volt az, aki megváltoztatta a világot. Ő hozott bűnbocsánatot, feltámadást, örök életet az életünkbe. Matuzsálemről a korán kívül semmit nem tudunk meg. Jézus pedig alig pár év alatt megváltotta a világot.
Igénk tehát először arra bátorít bennünket, hogy ne azon aggódjunk, mi lesz velünk tíz év múlva, vagy vajon meddig fogunk élni. Ez nem a mi dolgunk. Isten kezében van az életünk. Nyilván, vigyázhatunk rá, tehetünk a testi, lelki egészségünkért, de Ő szabja meg napjainkat, éveinket. Az viszont a mi felelősségünk, hogy hogyan élünk a ránk bízott idővel.
2. Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen. Ez volt első üzenetünk. Ezt követően pedig, másodjára így folytatja Pál: Kihasználva az alkalmas időt. Használjátok ki az alkalmas időt!
A Biblia eredeti, görög nyelvében az idő szót kétféle kifejezéssel szokták jelölni. Vagy a kronosz szót használja, ami a múló időt jelzi (ebből ered például a kronológia szavunk), vagy pedig a kairosz szó található meg a leírásokban. Itt, amikor Pál azt mondja: használjátok ki az alkalmas időt, akkor az utóbbi, a kairosz szó szerepel. Vagyis Pál nem arról beszél, hogy bizonyos mennyiségű időt használjunk ki, hanem az alkalomról beszél. A lehetőségről, a kairoszról. Ezt jelöli ez a kifejezés. Ha valaminek kairosza van, azt arra használja a Szentírás, hogy megvan az ideje, meg van rá a lehetőség, a pillanat, amit Isten elkészített.
Hogy ezt jobban megértsük, gondolhatunk például egy sporteseményre, például a most zajló foci világbajnokságra. Mi magyarok, sajnos nem jutottunk ki erre a bajnokságra. Meg volt a lehetőség, meg volt az alkalom a vb selejtezők alatt, hogy pontokat gyűjtsünk, hogy gólokat lőjünk. Úgy is mondhatnánk: meg volt a kairosza a kijutásnak, de az akkori teljesítményünk nem volt elég.
Vagy ott vannak a most szereplő csapatok. Aki követi a mérkőzéseket, tudja, hogy már az eddigi mérkőzések során is voltak komoly meglepetések. Több, jelentéktelennek tűnő újonc válogatott csapat is meglepetést okozott nagy esélyeseknek, mert kihasználták az alkalmas időt, a kairoszt. Lőttek egy gólt, fegyelmezetten védekeztek, és a maguk kereteihez képest történelmi eredményeket értek el. Lehet, hogy most jutottak ki először, és lehet, hogy a következő 20 évben nem fognak kijutni, de éltek a különleges lehetőséggel, a pillanattal.
Kedves Testvérek! Mindnyájunk életében vannak ilyen Isten által elkészített lehetőségek. Vissza nem térő alkalmak. Amelyeket vagy kihasználunk, vagy veszni hagyunk.
Ilyen alkalom lehet például egy beszélgetés a gyermekünkkel. Amikor érezzük, hogy szüksége van egy ölelésre, egy bátorító szóra, egy útmutatásra, akkor és ott. Vajon élünk-e a lehetőséggel? Elérhetőek vagyunk-e számára? Vagy ilyen rendelt idő lehet az is, amikor fel kell készülnünk egy kedves szerettünk távozására. Amikor tudjuk, hogy emberileg nézve már nem sokáig lesz közöttünk, és dönthetünk, hogy ott vagyunk-e mellette? Körülvesszük-e szeretetünkkel? Megkérdezzük-e valamiről, amiről már rég óta meg akartuk őt kérdezni? Vagy segítünk-e neki a halálra való felkészülésben, imádkozunk-e vele, imádkozunk-e érte? Mert jön egy nap, amikor már nem lesz több alkalmunk a vele való beszélgetésre.
Vedd észre az alkalmas időt! Vedd észre, ha ideje van a bocsánatkérésnek, az ölelésnek, a vigasztaló szónak. Vedd észre, ha ideje van annak, hogy segíts valakinek, szolgálj, vagy támogass egy jó célt! Élj jól azzal az idővel, amig melletted van a gyermeked, a testvéred, házastársad! Nehogy később megbánd az elszalasztott lehetőségeket.
És használd ki az alkalmas időt az Istennel való kapcsolatra is. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt. Amíg van időd, élj Istennel, térj hozzá, keresd őt. Használd ki az időt egy-egy gyülekezeti találkozásra, otthoni csendességre, élj a lehetőséggel, amikor rácsodálkozhatsz a teremtett világra, élj jól az imádságos időkkel, amelyek nem fognak visszatérni. Ezek mind-mind olyan alkalmak, amelyeket Isten azért ad, hogy jól élj vele!
3. És végül, harmadjára azt mondja Pál: értsétek meg, hogy mi az Úr akarata. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”
Az alkalmas idő kihasználásának ez a lényege: megérteni Isten akaratát. Mert a világ azt üzeni: élj a mának, foglalkozz csak és kizárólag magaddal, döntsd el, hogy neked mi a jó, és te mire akarod szánni az idődet. Az ige azonban arra biztat bennünket, hogy életünk során figyeljünk Istenre. Arra, hogy vajon ő mire adta az időnket. Ezt pedig egyértelműen megmondta Isten a nagy parancsolatban. Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A második pedig hasonlatos ehhez: szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs ezeknél nagyobb parancsolat!
Szeretni Istent, és szeretni embertársainkat. Az Úr erre adta nekünk az időnket. Szeretni őt! Vagyis vele járni az utunkat. Keresni az Ő vezetését, kapcsolatban lenni, dicsőíteni Őt, és neki szolgálni. És szeretni egymást! Vagyis jót tenni másokkal, áldássá lenni a családunkban, munkahelyünkön, a körülöttünk élők között. Ha szeretjük Istent és szeretjük egymást, akkor megértettük, mi az Úr akarata az életünkkel, az időnkkel.
Az Úr Jézus földi útjára tekintve megláthatjuk, hogyan lehet ezt tökéletesen megvalósítani. Ő mindig tudta, hogy minek van itt az ideje. Volt olyan helyzet, amikor azt mondta: Nem jött még el az én órám. Mert tudta, hogy valamivel még várnia kell, valamit majd csak később kell megtennie, vagy elmondania. Máskor pedig arra hivatkozott: Eljött az óra! Mert tudta, hogy eljött az ideje, eljött a különleges lehetősége egy csodatételnek, vagy tanításnak. A kereszten pedig, amikor a maga idejében beteljesítette küldetését, fájdalommal, mégis előre tekintve kiáltott fel: elvégeztetett. Amit az Atya rábízott, azt időben, a maga tökéletes idejében elvégezte.
Kedves Testvérek! Az időm eltelt. Remélem nem volt hiábavaló az itt töltött idő, és amikor hazamegyünk, végig gondoljuk az időbeosztásunkat, és jobban oda fogunk figyelni arra, hogy mikor minek van rendelt ideje az életünkben. Jegyezzük meg, hogy nem az a kérdés, hogy mennyi időnk van hátra, hanem az, hogy mit kezdünk azzal az idővel, amelyet ma kaptunk Istentől. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” Ámen.