15Az ÚR azt mondta Józsuénak: 16Parancsold meg a bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból! 17Józsué tehát megparancsolta a papoknak: Jöjjetek ki a Jordánból! 18Amikor kijöttek az ÚR szövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették a lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt, hogy a medre egészen megtelt éppúgy, mint azelőtt.
Józsué könyve 4,15-24
19Az első hónap tizedikén jött ki a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán. 20Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué, 21és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, 22magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon. 23Mert Istenetek, az ÚR kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az ÚR a Vörös-tengerrel is: kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, 24hogy megtudja a föld minden népe, milyen erős az ÚR keze, és hogy féljétek Isteneteket, az URat mindenkor.
Amikor Izrael népe Jerikó elfoglalására készült, a Mózes által vezetett generációk tagjai közül már csak néhány kiválasztott ember volt életben. A Vörös-tengeren való átkelésre sokan már csak az elmesélt történetek alapján emlékezhettek. Mielőtt azonban a nép egy hosszú hadjáratra indult volna a kánaáni területek elfoglalásáért, Isten szükségesnek látta, hogy hitüket megerősítse. Ezért kellett gyalog átkelniük a Jordán folyón.
Az, hogy ketté válik a víz, és száraz lábbal sétálnak át a folyómederben, nem normális. Ezt nem lehet csak úgy megmagyarázni. Ez az Isten által elkészített út, aminek kettős célja van. Egyik célja az, hogy a kánaáni népek megtudják, kivel állnak szemben. “Hogy megtudja a föld, minden népe, milyen erős az Úr keze”. Már korábban is érkeztek hírek Izrael Istenéről, hiszen Ráháb is ezért rejti el Józsué kémeit, de íme egy újabb bizonyíték, az Úr bármire képes az övéiért. Az átkelés másik célja pedig a nép hitének építése. Azért vitte át az Úr Izraelt száraz lábbal a Jordánon, hogy a mostani nemzedék tagjai “féljék az Urat mindenkor”.
Világjárvány van. Folyóként árad egyik irányból a másikba a betegség, a veszélyhelyzet, a pánik, és az aggodalom. Isten azonban ma is kiáraszthatja kegyelmét. Ha úgy akarja, készíthet olyan medret, amelyen száraz lábbal kelhetünk át. Ha túl leszünk ezen a mostani helyzeten, visszatekintve talán mi is látni fogjuk, milyen csodálatos módon őrzött és vezetett minket az Úr. Megállíthatja, lelassíthatja, elviselhetővé teheti az átkelést, hogy a két régi célját ma is elérje. Mert ha a világ átkel ezen a folyamon, akkor az Istenben hívők alkalmat kapnak arra, hogy az Úrra mutassanak. A világ szabadítása által minden nemzet megtudhatja, hogy “milyen erős az Úr keze”. Emellett azonban a mi hitünk is erősödhet. Egy ilyen veszélyhelyzetet megélni, és aztán túl lenni rajta, komoly megerősödést jelenthet. Ha Istenbe kapaszkodunk, és tőle várjuk a szabadítást, akkor utólag is elmondhatjuk majd: féltük, és féljük az Urat, mert Ő a maga idejében elkészítette a megoldást.
Hiszen volt már erre alkalom. Pontosan így készítette el a bűnből való szabadításunk medrét is, amikor az Úr Jézust küldte el, hogy hidat képezzen ember és Isten között. Kereszthalála óta hiába árad a bűn, vele, és általa mindnyájan kapcsolatban lehetünk Istennel, és biztonságban haladhatunk az örökkévalóság felé.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy te mindig készíted a szabadulás útját. Add, hogy a világ felismerje hatalmadat, erődet, és segíts, hogy amikor körülvesz minket a veszedelem, már előre tudjunk bízni Benned, és elhiggyük, a te kezedben biztonságban lehetünk. Ámen.