jún
„Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk vétkeink miatt, Krisztussal együtt életre keltett – kegyelemből van üdvösségetek! Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Efézus 2, 3-5;10
Kedves Testvérek! Néhány nappal ezelőtt elkezdődött a labdarúgó világbajnokság. Aki mostanában belenézett egy-egy ilyen foci közvetítésbe, azt tapasztalhatta, hogy ma már sokkal több információval látnak el bennünket, mint akár csak néhány évvel korábban. Ma már szinte nem is arról beszél a kommentátor, hogy éppen mi történik a pályán, hanem inkább háttérinformációkat oszt meg hallgatóival. Vagyis miközben nézzük a mérkőzést, rengeteg dolgot megtudhatunk a csapatokról, játékosokról. Erre ráadásként még a különböző statisztikák is nagyon sokat fejlődtek. A modern technológiának köszönhetően a meccs végére, sőt, van, ahol már közben is, szinte méterre pontosan megtudjuk, melyik játékos mennyit futott. Kiderül, ki mennyit passzolt, mennyi labdát veszített el, és hasonlók. Még hőtérképet is mutatnak, hogy az adott játékos a pálya mely területén futott többet, vagy kevesebbet.
Az ilyen kimutatások által pedig folyamatos értékelés alatt állnak a focisták. Mert a csapatok, az edzők bizony megnézik ezeket a statisztikákat. Előveszik a tavalyi, tavaly előtti számokat, és azt figyelik, ki az, aki magához képest többet fejlődött. Ki az, akinek olyan a statisztikája, hogy érdemes meghívni, megvásárolni. Gondoljunk csak bele! Mekkora teher lehet úgy felmenni a pályára egy világbajnoki mérkőzésen, hogy milliók figyelik az embert, és minden jó passzát, minden rossz döntését, minden hibáját világszerte látják, számolják. Biztosan nem lehet egyszerű, de persze ez is motiválhatja a játékosokat a jobb teljesítményre.
Kedves Testvérek! Az efézusi levél második fejezetét olvasva azon gondolkodtam el, milyen lenne, ha a mi életünkről is készülnének ilyen statisztikák? Amelyek megmutatnák a korábbi, évekkel ezelőtti életünket, állapotunkat, és amelyek emellé odaállítanák az aktuális helyzetünket. És jönnének a kimutatások. Látnánk például, hogy 5 évvel ezelőtt milyen volt a türelmünk. Vajon azóta mennyit fejlődött? Vagy megnézhetnénk, hogy 10 éve milyen volt a hitünk, és aztán azt is, hogy mára milyen irányba változott. Vajon hogy kezeltük korábban az indulatainkat? És mit teszünk manapság, ha valaki felbosszant? Vagy változott-e a beszédünk? Leszoktunk, vagy rászoktunk azóta a káromkodásra? Milyen régi szokásokat hagytunk el, és milyen új szokások telepedtek rá az életünkre? Milyen filmeket nézünk újabban? Vagy mennyivel töltünk több időt a telefonunkkal, mint 1 évvel ezelőtt? Mit nézünk az interneten, vagy mire tanítottuk meg a gyermekünket? Változott-e az adakozási kedvünk? Többször, vagy kevesebbszer kérdezünk rá a környezetünkben lakó idősekre? Mit tettünk, vagy mit mulasztottunk el szüleinkkel, testvéreinkkel kapcsolatban? Kedves Testvérem! Neked milyen a statisztikád?
Érdemes elgondolkodni ezen, hiszen az emberi életben mindig ott van a fejlődés, az előrehaladás vágya. Amikor gyermekek voltunk, arra vágytunk, hogy szabad fiatalok, vagy önálló felnőttek legyünk. Előre akartunk lépni. Amikor még csak szűkösen jöttünk ki a fizetésünkből, akkor arra törekedtünk, hogy idővel jobb legyen az anyagi helyzetünk. Fejlődni, haladni, és változni szeretnénk, és természetesen jó irányba.
A felolvasott igében Pál apostol arról beszél, hogy Isten is növekedést szeretne látni az életünkben. Mai istentiszteletünkön nézzük meg, hogy honnan indulunk, és hogyan, milyen irányba szeretne minket vezetni a mi szerető Istenünk?
1. A kiindulópont Pál apostol szerint elég siralmas. Nem szépíti a helyzetet, hanem elmondja az efézusiaknak, hogy honnan indultak: Halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek. Nem azt mondja, hogy egykor kicsit gyengék voltatok, vagy egykor voltak hibáitok, hanem így fogalmaz: halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt. Milyen szép kezdés, gondolhatták az efézusiak, akiknek írta Pál ezt a levelet. Azért ez nem esik jól az embernek, hiszen alapvetően mindenki azt gondolja magáról, hogy ő jó. Ha nem is tökéletes, de azért nem halott a bűnben. Pál viszont arról beszél, hogy a probléma sokkal mélyebb. Mert a bűn nem egy rossz szokás, nem egy apró hiba, hanem elszakadás Istentől. Aki pedig távol van Istentől, az lelkileg halott. És bár nem tehetünk róla, mégis mindnyájan egy ilyen halott állapotba születünk. Eredendően hajlamosak vagyunk a bűnre, és aztán szépen lassan meg is szokjuk. Bennünk van a vágy arra, hogy engedetlenek legyünk Istennel szemben.
Pál tehát azt mondja: innen indulunk. Egykor ilyenek voltunk. És nem a bűnözőkről, nem a pogányokról beszél, hanem azokról, akik a gyülekezethez tartoztak. És Pál még önmagát is a bűnösök közé sorolja. Így olvastuk: Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek.
Egykor halottak voltatok bűneitek miatt. Testvérek! Talán mindnyájan tudnánk beszélni életünknek ilyen halott szakaszairól. Amikor nem foglalkoztunk Istennel. Amikor csak magunknak éltünk. Amikor olyan bűnöknek hódoltunk, amelyek megkötözték az életünket. Persze lehet, hogy másnak fel se tűnt, mert nem voltak látványos lázadásaink, egyszerűen csak éreztük belül, hogy nem jó úton járunk. Ez tehát a kiindulási pont. És ebben az a legszomorúbb, hogy a halott ember nem tud önmagán segíteni.
2. Ezt követően azonban jön a folytatás. Mert a következő mondatban az is kiderült, mit válaszolt Isten az emberi bűnre. De Isten gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek!
Milyen jó, hogy az ember szomorú állapota után mindig ott van az a két szó: De Isten. Ádám és Éva szakítottak a tiltott fáról, de Isten megkereste őket, és bár el kellett hagyniuk az édenkertet, és volt következménye a bűneiknek, Isten mégis gondoskodott róluk, és bőr ruhát készített nekik. Később fiuk, Káin megölte a testvérét Ábelt, de Isten utána ment, számon kérte, jelet tett rá, és nem hagyta, hogy csak úgy kezet emeljenek az életére. Izrael népe a pusztai vándorlás során sok-sok alkalommal fellázadt az Úr ellen, de Isten mégis mannával és fürjekkel etette őket, és gondjukat viselte.
Mert Isten ilyen. Odalép a halott, bűnös állapotban lévő emberhez, és felemeli. És milyen szépen összefoglalja itt Pál az evangéliumot. De Isten gazdag lévén irgalomban, nagy szeretettel, Krisztussal együtt életre keltett! Vagyis nem az ember változott meg, hanem Isten hajolt egészen mélyre. Ingyen kegyelmet ajándékozott, amit egyikünk sem érdemelt meg.
3. Halottak voltunk, de Isten életre keltett bennünket. Ha elfogadjuk az Ő megváltó szeretetét, amit az Úr Jézus kereszthalálában láthattunk meg legjobban, akkor új életet kezdhetünk. A kérdés csak az, hogy akarunk-e változtatni a statisztikánkon? Szeretnénk-e növekedni? Szeretnénk-e előrébb jutni a hit útján?
Mert nagyon sok keresztyén ember eljut odáig, hogy hálás Istennek. Hálás a kegyelemért, a bűnbocsánatért. És sokan meg is maradnak ebben életük végéig. Megtértek, átadták az életüket Istennek, csak utána nem változtak meg.
Pedig Isten életre szeretne kelteni bennünket. Nemcsak meg akar menteni, hanem szeretne formálni, jobbá tenni.
Nem az a kérdés, hogy tökéletes lettél-e. Nyilván nem. De az nagyon fontos, hogy változtál-e? Az előző évhez képest erősödött-e a hited? Megtanultál-e már megbocsátani másoknak? Változott-e az imaéleted? Mennyit jártál közösségbe, gyülekezetbe a korábbi évekhez képest? Mennyit szolgáltál, miben segítettél másoknak? Magadhoz képest mennyi adakoztál Istennek tetsző célokra? Megtanultad-e jobban szeretni az embereket? Elhagytál-e azóta valamilyen szokást, ami nem tetszik Istennek? Hogy bánsz a szeretteiddel a korábbi évekhez képest? Ha készülne rólad egy részletes statisztika, ahogyan a focistákról készül, vajon mit mutatna? Magadhoz képest, miben növekedtél? Lett-e következménye annak, hogy Isten a halálból életre hívott téged? Ha nem változtál, az azt jelenti, hogy nem vagy elég hálás Istennek. Talán nem értetted meg, mennyire szeret téged, és milyen nagy dolgot tett érted Krisztusban. Aki ezt megérti, az nem a jobb statisztika miatt, hanem az Isten iránti hálából szánja el magát a növekedésre. Az üdvösség kegyelemből van hit által, nem cselekedetekért – mondja Pál. De aki átélte Isten kegyelmét, azt a hála belülről kényszeríti, mozgatja, hogy tegyen jót, mert szeretne Istennek kedveskedni.
4. Erről beszél Pál az igeszakasz végén: Az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. Vagyis Istennek mindnyájunk életével célja van. És nem azért adott nekünk új életet, hogy ugyanúgy folytassuk a régit. Hanem azért, hogy az elkészített jócselekedeteket megvalósítsuk. Ő már jó előre megtervezte, hogy rajtunk keresztül kivel, és hogyan szeretne jót tenni. Hát álljunk a helyünkre, és tegyük meg, amit ránk bíz. Növekedjünk, fejlődjünk, jussunk előrébb a vele való kapcsolatban, és mindabban, amiben még le vagyunk maradva. Nem azért, mert ezzel bármit is kiérdemelnénk, hanem hálából, mert megértettük, mennyire szeret bennünket Isten.
Kedves Testvérek! Az utolsó napon, amikor majd meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt, elő fogja venni a statisztikánkat. De nem azt fogja kérdezni, hogy mennyi pénzünk lett, hány diplomát szereztünk, vagy miben voltunk sikeresek. Hanem azt, hogy egykor milyenek voltunk, és abból a halott állapotból milyen emberekké váltunk? Az üdvösség nem a mi teljesítményünkről fog szólni, hiszen csakis az Úr Jézusért juthatunk be a mennyországba. De mennyivel jobb lenne azt hallani: jól van jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be Urad ünnepi lakomájára.
Isten ma is megszólít, ma is új életet kínál, ma is odaállít a kezdőkörhöz, és arra biztat, hogy adj bele mindent! Ne csak túlélni akard a mérkőzést, hanem tedd meg mindazt, ami a te dolgod, hálából, örömmel, és az Ő dicsőségére! Ámen.