jan
1Történt Józsué halála után, hogy Izráel fiai megkérdezték az Urat: Melyikünk vonuljon fel elsőnek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük?2Az Úr ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot.3Akkor Júda ezt mondta testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem együtt a nekem kisorsolt területre, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is veled megyek majd a neked kisorsolt területre. És Simeon elment vele.4Júda felvonult, az Úr pedig kezükbe adta a kánaániakat és a perizzieket, és megverték őket Bezeknél, tízezer embert.5Ott találták Bezekben Adóníbezeket is, harcoltak ellene, és megverték a kánaániakat meg a perizzieket.6Adóníbezek futásnak eredt, de ők üldözőbe vették, elfogták, és levágták a hüvelykujjait meg a nagylábujjait.7Akkor ezt mondta Adóníbezek: Hetven király szedegetett morzsákat asztalom alatt, akiknek én vágattam le a hüvelykujjait és a nagylábujjait; ahogyan én bántam velük, úgy fizetett meg nekem az Isten. Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg.8Azután Jeruzsálemet támadták meg Júda fiai; elfoglalták, lakosait kardélre hányták, a várost pedig lángba borították.9Azután lementek Júda fiai, hogy harcoljanak a hegyvidéken, a Délvidéken és a Sefélá-alföldön lakó kánaániak ellen. Bírák 1,1-9
Kedves Testvérek. Az új évvel új bibliai könyveket kezdünk el olvasni, immáron új színű bibliaolvasó kalauzunkból. Az ószövetségi szakaszokban a Bírák könyvét adja elénk az útmutatás, amely egyébként is egy új kezdetről szól. Az előzményekből tudhatjuk, hogy Józsué könyve azzal végződött, hogy Isten népe bevonult az ígéret földjére, Kánaánba, és különböző harcok árán meghódította azt. A Bírák könyvéből azonban az is kiderül, hogy ezek a harcok még koránt sem értek véget. Mai szakaszunkban is számos háborús eseményt rögzít a leírás. Vagyis mielőtt bárki hátra dőlt volna a mesés Kánaánban, az Ige rögzíti: a népre még sok harc és küzdelem várt.
1. Innen indulunk mi is. Új év van, ami mindig jelent egyfajta megérkezést. „Ezt is megéltük” – szoktuk mondani. És valóban. Hálásak lehetünk azért, hogy itt vagyunk, hogy Isten megengedte nekünk az új év kezdetét. Különösen is nagyra értékelhetjük ezt akkor, ha az elmúlt évben átéltük a veszteséget. Márpedig sokan átéltük. Mentek el közülünk családtagok, gyülekezeti tagok, olyanok, akik hétről-hétre itt voltak közöttünk, vagy egykori osztálytársak, régi ismerősök. Sokan távoztak, de mi még itt vagyunk Isten kegyelméből. Azonban jó, ha tisztázzuk, így rögtön az elején: idén is lesznek küzdelmeink. Lesznek olyan harcok, amelyeket nekünk kell majd megharcolnunk. Lesznek olyan ellenségek, ellenfelek, akik majd az életünkre törnek. Lesznek olyan akadályok, amelyeken át kell majd küzdenünk magunkat. Ehhez kínál segítséget és útmutatást a Bírák könyvének első fejezete.
A történések idején ugyanis egy szokatlan helyzetbe került a nép. Korábban Egyiptomból Mózes vezetésével jöttek ki, a pusztában szintén ő volt az útmutató, aztán az ígéret földjénél Mózes áldásával Józsué vette át az irányítást, a Kánaánba való megérkezést követően azonban már nem volt vezérük. Nem volt már Mózesük, nem volt már Józsuéjuk, még nincsenek bíráik, vagy királyaik, így hát marad a kérdés, mi lesz a néppel?
Két apró, de igen fontos lépést követhetünk figyelemmel a felolvasott néhány vers alapján azzal kapcsolatban, amit Izrael népe tesz, ezeket nézzük most meg.
2. Először is azt olvastuk, rögtön a könyv első versében, hogy “történt Józsué halála után, hogy Izráel fiai megkérdezték az Urat: Melyikünk vonuljon fel elsőnek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük?” Megkérdezték az Urat. Kedves testvérek, ez egy kulcsfontosságú mondat. Megkérdezték az Urat. Háborúba indultak, és tudni szerették volna, hogy hogyan érdemes belevágni a harcba.
Több bibliai történet is beszámol arról, hogy sorsvetéssel döntöttek egy-egy helyzetben. A Szentírás nagyon részletesen leírja például az első király választásának a menetét. Először kisorsolják, hogy melyik törzsből szeretne Isten királyt magának, aztán melyik nemzetségből, és így tovább, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy Sault szeretné uralkodónak. Azzal, hogy sorsot vetettek, Istenre bízták a dolgot. Abban a helyzetben, amikor nem volt emberük, akin keresztül Isten szólt hozzájuk, és persze nem volt még velük a Szentlélek formájában az Úr, ez volt a módja a megfelelő döntésnek.
A nép kérdésének azonban nemcsak a módja, hanem az indítéka is nagyon fontos. Miért volt nagy dolog, hogy megkérdezték az Istent? Hát azért, mert nem lett volna muszáj. Mehettek volna a maguk feje után is. Mondhatták volna, hogy így, vagy úgy megyünk a harcba, aztán meg odaveszhetett volna az egész sereg. De az is fennállt lehetőségként, hogy mást kérdeznek meg. Nem Istent. Keresnek egy idegen szövetségest, akivel együtt indulnak a harcba. Ha nem bíztak volna Istenben, ha nem az Ő akaratát szerették volna megvalósítani, akkor másfelé is kereshették volna a választ kérdésükre.
Ők azonban nem kerestek más utat, és más szövetségest, hanem megkérdezték az Urat. Kérdésüknek pedig az lett a következménye, hogy Isten válaszolt. Elmondta, hogy ki menjen elől, és győzelemre segítette őket. És itt láthatjuk, mennyire megéri megkérdezni az Istent, és az Ő oldalán harcba indulni.
3. A létfontosságú kérdés után pedig másodjára azt tudjuk meg az Izraeli törzsekről, hogy együtt, egymást kölcsönösen segítve indultak a harcba. Így olvastuk a harmadik versben: “Akkor Júda ezt mondta testvérérnek, Simeonnak: Vonulj fel velem együtt a nekem kisorsolt területre, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is veled megyek majd a neked kisorsolt területre. És Simeon elment vele.” Amikor Kánaán földjét felosztották, természetes lehetett volna az irigység, vagy az egymásra való neheztelés, hiszen valószínűleg az egyiknek jobb, a másiknak kevésbé jobb föld jutott. Még akkor is, ha az ígéret földje összességében kiváló terület volt. Ők azonban segítették, támogatták egymást, ezzel is megvalósítva Isten akaratát.
Kedves Gyülekezet. Mi hogy állunk ezzel a két dologgal? Izraelben nem volt vezér, nem volt hadseregparancsnok, sem főpap, de megkérdezték az Urat. Vajon mi mit teszünk, amikor kérdéseink vannak? Mit teszünk, amikor nincs emberünk, aki utat mutasson, aki jó felé vezessen bennünket? Vajon mikor kérdeztük meg utoljára az Urat életünk kérdéseivel kapcsolatban? Lehet, hogy haladunk, lehet, hogy megy az életünk, történnek velünk a dolgok, események, telnek-múlnak az évek, de megkérdezzük-e az Urat, hogy merre haladjunk, merre menjünk?
Izrael népe sorsvetéssel tudta meg Isten akaratát, nekünk azonban ennél már sokkal kifinomultabb eszközeink vannak. Kezünkbe vehetjük a Szentírást, és ha figyelmesen olvassuk, Isten Szentlelkének vezetése által megérthetjük üzenetét. Ha nem is kapunk minden egyes kérdésünkre konkrét választ, bibliaolvasóként kialakul bennünk az a látás, az a bölcsesség, amelyet Isten ajándékoz az Őt keresőknek.
És vajon van-e emberi segítségünk? Ahogy Izrael népben az egyik törzs segítségül hívta a másikat, és kölcsönösen számítottak egymásra a harcban, úgy számíthatunk mi is egymásra, a hit harcában. Családtagok, egy gyülekezethez tartozók, de akár felekezetre való tekintet nélkül is, keresztyénként mehetünk együtt a csatákba, mert Isten megáldja küzdelmeinket, ha az Ő vezetését keressük.
Testvérem! Te kire tudsz számítani? Kit hívsz segítségül a küzdelmek során? Kik a lelki testvéreid, kik a harcos társaid? Jó ezt tudatosítani magunkban, hogy a szükségben egyből megtaláljuk őket.
Kedves Testvérek. Az új év első napján három dolog derült ki számunkra az Igéből. Először is tény az, hogy idén is lesznek küzdelmeink. Amíg itt vagyunk ezen a Földön, addig folyamatosan harcban állunk bizonyos ellenségekkel. De a ténymegállapítás mellett két tanácsot is magunkkal vihetünk üzenetként. Legyünk kapcsolatban az Úrral. Kérdezzük meg őt életünk dolgaiban, döntéshelyzeteiben! És ha ezt megtettük, támaszkodjunk egymásra is. Mindazokra, akikkel egy hitben, egy közösségben élünk, akikre számíthatunk.
Vegyünk példát ebben is az Úr Jézusról, aki folyamatosan Atyja akaratát nézte, és segítségképpen tanítványokat, társakat gyűjtött maga mellé, hogy megszerezhesse azt a győzelmet, amely által mindnyájan bűnbocsánatot, és örök életet nyerhetünk. Így, az Ő jelenlétében legyen a küzdelmek közepette is Boldog Új Évünk! Ámen.