Júl
Tiszanagyfalui Igehirdetések
Textus: 2Mózes 2,1-10
2018. július 1.
Kedves Testvérek!
Bizonyára mindnyájan tudjuk, hogy az elmúlt héten nyári hittanos tábort tartottunk gyülekezetünkben. Az ilyen gyermekheteknek mindig az a célja, hogy a következő generációk tagjait közelebb vigyük Istenhez. Nem kevesebb a küldetésünk, mint az, hogy a gyermeki szívekbe elvessük a magot, hogy később, amikor majd oda kerül a sor, Isten mellett tudjanak dönteni, és az Ő szolgáiként, neki tetsző életük lehessen. Éppen ezért mindig olyan bibliai személyekről, olyan történetekről tanulunk, akik valamiben jó példával jártak előttünk.
Így volt ez ezen a héten is, amikor is Mózes életével foglalkozunk. Négy olyan történetről beszélgettünk, amelyben Isten szeretetéről, vagy éppen Mózes döntéseiről gondolkodhattunk. Mai istentiszteletünkön ezeket szeretném röviden összefoglalni, hogy mindnyájan átvehessük és magunkkal vihessük ennek a négy történetnek az üzeneteit.
- Első történetünk Mózes születéséről szól. Ezzel kapcsolatban Isten gondoskodását emeltük ki. Ha ugyanis végiggondoljuk Mózes születésének, és gyermekkorának történetét, rá kell döbbennünk, hogy az egész erről szól. Hiszen emberileg nézve rengeteg akadálya lett volna annak, hogy Mózes megszülessen, és felnőtté váljon. Abban az időben annyira elszaporodtak a zsidók, hogy a fáraó kiadta a rendeletet: minden héber fiú gyermeket a Nílusba kell dobni. Ha Isten nem gondoskodott volna Mózesről szülei által, akkor esélye sem lett volna az életre. Aztán 3 hónap után ismét Isten gondoskodása volt a kulcs, hiszen az aggódó szülők egy gyékénykosárban a Nílusra helyezték a gyermeket, hátha Isten majd gondoskodik róla. Az Úr pedig valóban így tett. A kosár a fáraó lányához sodródott, ő pedig megszánta a gyermeket, és sajátjává fogadta. Ráadásul, a gyermek igazi anyja lesz a dajkája egy ideig. Isten gondoskodása tehát minden emberi aggodalmat felülírt.
Kedves Testvérek! Ez azóta is így működik. Isten gondoskodik rólunk. Már akkor is, amikor mi még nem is tudunk róla, nem is ismerjük őt. Bizonyára sokan tudnánk mesélni arról, hogy életünk különböző szakaszaiban hogyan gondoskodott rólunk Mennyei Atyánk. Az Ő gondoskodása, ha volt legalább egy szülő, nagyszülő az életünkben, aki elvitt minket a templomba, hogy aztán később bennünk is megszülessen a vágy az Istenhez való tartozásra. Lehet, hogy volt egy kedves szomszéd, vagy egy odaadó lelkész, akiken keresztül Isten megszólított minket. Akár egy istentiszteleten, akár egy ilyen nyári gyermektáborban, vagy felnőtteknek szóló evangelizációban. Ez mind az Úr gondoskodása. Ahogyan Mózes esetében úgy intézte, hogy a gyermek megmeneküljön, felnőjön és később majd szolgálatába is állhasson, úgy intézte a mi életünket Isten, hogy mi is találkozzunk vele, megismerjük őt, és beállhassunk az Ő seregébe.
2. Második történetünk azonban arról beszél, hogy Isten nemcsak a tenyerén hordoz bennünket, hanem neki célja is van velünk. Mózes életében is eljött az a pillanat, amikor döntenie kellett. Időközben elmenekült Egyiptom földjéről, és Midján földjén telepedett le, ahol úgy is mondhatnánk, hogy békére lelt. Megnősült, gyermeke született, és élte az életét. Egészen addig a napig, amíg Isten egy égő csipkebokorból meg nem szólította. Az Úrnak ugyanis az volt a terve, hogy népét Mózes által szabadítja ki az egyiptomi elnyomásból. Megszólítja Mózest, és elküldi arra a földre, ahonnan jóval korábban el kellett menekülnie. Mózesnek pedig döntenie kell. Vállalja-e a küldetést, amely sok kockázatot, és megpróbáló helyzetet hozhat, vagy marad otthon, a nyugodt, békés életben?
Mózes először kifogásokat keres. Megpróbálja elhitetni Istennel, hogy ő nem alkalmas erre a küldetésre. Az Úr azonban megerősíti, és meggyőzi abban, hogy minden segítséget meg fog kapni ebben a különleges küldetésben. Elindul tehát, és rábízza magát Isten kegyelmére.
Kedves Testvérek. Második történetünk üzenete az, hogy nem elég élvezni Isten gondoskodását, hanem akkor is mozdulni kell, amikor valamit ránk bíz, valahová elküld. Sajnos könnyen választjuk inkább a nyugalmat, a megszokott dolgokat, mint az új, próbákkal teletűzdelt, de Isten által elrendelt utat. Sokak számára könnyebb tartani a tisztes távolságot Istentől, mint hogy vele napi szoros kapcsolatban élve akár nehezebb utakat is megjárni.
De sok kifogásunk van, amikor Isten valamit ránk bíz. Most nem érek rá segíteni a szomszédnak, mert sok dolgom van. Most nem tudok elmenni a templomba, mert főzni kell. Most nem vállalok el semmilyen szolgálatot, mert ez és az a teendőm. Most inkább nem beszélek a hitemről, mert abból csak a baj és a veszekedés van. Gondoljuk át, vajon mi mit szoktunk válaszolni, amikor érezzük, hogy Isten megszólít, és indít egy-egy küldetésre? Keressük a kifogásokat, vagy inkább, ha nehezen is, de elindulunk az általa kijelölt úton?
3. Ha útra kelünk, és Istenre bízzuk magunkat, akkor rögtön hitpróbákkal kell szembesülnünk. Erről beszélt elmúlt hetünk harmadik története. Mózes, miután kihozta a népet Egyiptomból, egy igencsak megpróbáló helyzetben találta magát. Előttük a Vörös-tenger, mögöttük az egyiptomi sereg, körülöttük járhatatlan hegyek, és kérdés, hogy most mi lesz velük? A nép zúgolódik, visszasírják az egyiptomi húsos fazekakat, Mózes pedig Istenhez kiált segítségért. A tenger kettéválik, a nép pedig hittel elindul a mederben, és száraz lábbal kelnek át a tengeren.
Azt kell mondanunk, hogy így szokott ez lenni. Ha valaki elindul az Isten által kijelölt úton, rögtön próbákban találja magát. Jóbról olvassuk azt, hogy a Sátán kikérte őt Istentől, mert be akarta bizonyítani, hogy Jób nem is annyira istenfélő, mint amennyire annak látszik. Így aztán komoly hitpróbákat kellett átélnie.
A gonosz mindig azokat teszi próbára, akik Isten gyermekei. Ma is sokan nyugodtan, gondtalanul élik Isten nélküli életüket, mert a gonosz tudja, hogy értük nem kell küzdeni, ők úgysem fognak közeledni Istenhez. És sok hitben járó ember él meg mindennapi próbákat, mert az ördögnek nincs sikerélménye az életükben.
Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni azt a kevésbé ismert információt, a választott nép kivonulás történetében, hogy Isten kerülőútra viszi az övéit. Úgy érezte, hogy a különböző próbák megkeményítik majd a nép szívét, és ezért mielőtt bevinné őket az ígéret földjére, egy kerülőútra kell vinni őket, hogy csak azok juthassanak majd be Kánaánba, akik valóban hisznek benne. Az első nemzedék tagjai közül legtöbben nem is láthatták soha az ígéret földjét hitetlenségük miatt.
Testvérek. Vajon a mi életünkben vannak-e ilyen kerülőutak? Mit kell megengednie Istennek az életünkben ahhoz, hogy kiformálja hitünket, és lehetőségünk legyen bemenni Kánaánba? Bízzuk rá magunkat Mennyei Atyánkra, hogy ne kelljen kerülőutakra vinnie bennünket.
4. Végül pedig, negyedik történetünk a kísértésekről, bálványokról beszél. Mózes épp a 10 parancsolatért van fent a hegyen, de mire visszaér, a nép Áron vezetésével egy bálványt öntött, és azt kezdte imádni. Ebben a helyzetben Mózesnek ismét döntenie kellett. Beáll a nép tagjai közé, és bűnbe esik, imádja az elkészített szobrot, vagy ragaszkodik Istenhez, és az ő útját követi? Mózes odaérve a nép tagjaihoz, számon kéri őket, kihirdeti Isten ítéletét, és nem köt alkut. Porrá zúzza a bálványt, és a megmaradt port megitatja a bűnös nép tagjaival.
Amikor a hit útján járunk, újra és újra rá kell döbbennünk, hogy a világ nem változik. Mindig is lesznek olyanok, akik másnak hódolnak, és nem az Isten útján járnak. A táborozó gyermekek a nyári szünet után ugyanolyan osztálytársak közé mennek vissza, és a templomba járó embereket is hitetlenek veszik körül a hétköznapokban. Ha mi is Isten emberei vagyunk, ahogyan Mózes az volt, akkor arra kell törekednünk, hogy ne mi alkalmazkodjunk a világhoz, hanem Ők alkalmazkodjanak hozzánk, az Úr követésében.
Kedves Testvérek. Összefoglalva gyermekhetünk üzeneteit: legyünk Isten emberei. Adjunk hálát azért, mert olyan sokszor gondot viselt már rólunk, induljunk, ha Ő indít minket valamerre, bízzuk rá magunkat a hit próbákban, és amikor a világ bálványai kísértésbe visznek, maradjunk meg Urunk mellett, aki a legjobbat akarja számunkra. Kövessük ezekben a dolgokban az Úr Jézust, akinek életében mind a négy tulajdonságot megtalálhatjuk, és Isten választottjaiként örököljük a számunkra elkészített mennyei hajlékot. Ámen.