nov
A felolvasott igeszakaszunkban két esemény fonódik össze. Az egyik az Isten országának az eljövetele, a másik pedig, ahogy Jézus Krisztus magáról mondja: az Emberfia eljövetele. Válasszuk ketté ezt a két eseményt, és nézzük meg mit tudhatunk meg ezekről Isten vezetése által.
Az elsővel kapcsolatban Jézus a farizeusok kérdésére válaszol. Amikor megkérdezik tőle, mikor jön el az Isten országa, Jézus így válaszol: az Isten országa közöttetek van. Vagyis a farizeusok számára is meglepő módon Jézus arról beszél, hogy már közöttük van, jelen van az Isten országa. Keresztelő János nem sokkal korábban még azt mondta, hogy elközelített az Isten országa, Jézus pedig már ezt mondja: közöttetek van.A farizeusok mindenre számítottak, csak erre nem. Talán azt a mondatot várták Jézustól, hogy már nemsokára átveszem a hatalmat, leigázom a rómaiakat, és végre népem, Izrael jó sorsra jut, és együtt uralkodhatunk örökkön örökké. De vajon hogy értheti azt Jézus, hogy az Isten országa már közöttetek van? Mi az hogy már eljött? Hogy lehet, hogy úgy jött el az Isten országa, hogy mi észre sem vettük? Hogy lehetséges, hogy nem látunk semmiféle változást az állami rendben, vagy az emberek arcán?
Kedves Testvérek. A farizeusok azért nem vették észre, hogy az Isten országa már eljött, mert másra számítottak. Egy látványos, észrevehető hatalomátvételt vártak, amelyben minden jóra fordul, és amelyben az ő szorgalmasan számlálgatott jócselekedeteikért megkapják az elismerést és a jutalmat. Pedig az Isten országa nem így jön el. Nem erről szól. Nagyon pontosan fogalmaz Lukács evangélista, amikor azt mondja: “az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá.” Ha most azt mondanám, hogy az Isten országa már jelen van közöttünk, lehet, hogy sokan nagyot néznének, hát hol él ez a tiszteletes, biztos nem lát híradót, vagy nem tud semmit az átlagemberek hétköznapjairól. Mert mi látszik abból, hogy az Isten országa közöttünk van? Történik valami változás? Erősödik a jó emberek hatalma és uralma a földön? Hát dehogyis. Szó nincs erről. Sőt, épp az ellenkezője valósul meg. Egyre több az erőszak, a veszélyforrás, pusztítjuk egymást, magunkat, környezetünket.De ezekkel együtt is érvényes Jézus kijelentése, ma is, itt Tiszanagyfaluban is: az Isten országa közöttetek van. Lehet, hogy ezt eddig nem tudtuk, lehet, hogy nem számítottunk rá, vagy nem ebben a tudatban élünk, mert sok minden eltereli a figyelmünket erről a tényről, de fontos ezt hallanunk, és megértenünk, mert sehol máshol nem fogják ezt elmondani nekünk. Sem a reklámokból, sem a tudományos felfedezésekből, sem kampányprogramokból nem fogjuk ezt hallani.
Egyedül a Szentírásból tudhatjuk, de onnan bizonyosan, hiszen maga Jézus mondta: az Ő országa közöttünk van. Ő uralkodik, hiszen hatalma van minden felett, még ha a bűn következményeit, és hatásait el is kell szenvednünk, de tudhatjuk, Ő ezek ellenére is kezében tart mindent. Ahol pedig az Ő országának állampolgárai, a hitben járó emberek élnek, ott valóságosan is, és látható módon is jelen van az Ő akarata.Ez tehát az első fontos információ, amit tudnunk kell, az Isten országa nem egy jövőbeli dolog, egy reménység, hanem egy már megvalósult tény, amely Jézus Krisztus érkezésében megjelent és azóta is jelen van ebben a világban, még akkor is, ha vannak, akik elől ez mindvégig rejtve marad.
Felolvasott igénkben azonban egy másik eseménysorról is szó esik, amelyről Jézus a tanítványoknak beszél. Ez már valóban egy jövőbeli esemény, mert még meg nem történt dolgokat mutat meg. Jézus az utolsó napról ad tájékoztatást ez alkalommal a 12-nek. Ez lesz az a nap, amelyen Isten igazságot fog szolgáltatni, amelyen meg fogja jutalmazni hűséges szolgáit, és el fogja ítélni azokat, akik nem engedelmeskedtek neki. Erről a bizonyos napról elég sok részletet megtudhatunk. “Ahogyan a villám cikázik és az ág aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. ” Vagyis ez egy olyan esemény lesz, amelyet mindenki észre fog venni. Az egész földön ugyanabban a pillanatban hirtelen nagy fényesség lesz, és az Úr Jézus megérkezik az Ő nagy dicsőségében.
Az övéi számára csodálatos lesz ez a találkozás, azonban mindazok, akik nem hittek benne bizony nagyon meg fognak lepődni. És nemcsak nagy meglepetés lesz, hanem nagy elválásokat is fog eredményezni Jézus érkezése. A Biblia leírása alapján még a legközelebb állókat is elszakítja egymástól. Elválasztja a férjet a feleségtől, szülőt a gyermektől, testvért a testvértől, barátot a baráttól. Attól függően, hogy ki találta meg, ki ismerte fel az Isten elrejtett titkát az életben. És bár ez az alkalom, az Emberfia eljövetele teljesen különbözik az Isten országának megjelenésétől, egy hasonlóság mégis van a két esemény között. A hitetlenek előtt rejtve maradnak ezek az alkalmak, és azokat, akik nem számítanak rá, váratlanul érik mindezek. Ahogy olvastuk is az igében: nem úgy jönnek el, hogy az emberek jelekből következtethetnének rá.
Éppen ezért fontos, hogy beszéljünk ezekről, mert erről senki más nem beszél, csak azok, akik Krisztushoz tartoznak, akik már most az ő országának polgárai. A többiek nem számítanak ezekre. Nem várják, hogy ezek végbemenjenek, nem számolnak ilyesmivel.És ha jól megnézzük a Lukács által felhozott párhuzamokat, valóban úgy lesz azokban a napokban is, ahogyan Nóé és Lót napjaiban voltak.
A családok ettek, ittak, élték a mindennapokat. A fiatalok házasodtak, az emberek dolgoztak, igyekeztek minél több időt a munkával tölteni. Ahogy éppen az időjárás, vagy a családi programok engedték. Egészen addig a napig, amíg Isten ítélete meg nem érkezett hozzájuk. Amíg nem jött az özönvíz, vagy nem érkezett meg a pusztítás Sodoma és Gomora városára. Csak Nóé és családja, valamint a másik történetben Lót és családjának nagy része menekültek meg, mert időben felismerték az Isten akaratát, és engedelmeskedtek neki.A mai napon azon gondolkodjunk el, hogy vajon mit tartunk igazán fontosnak az életben? Mi az, ami meghatározza a hétköznapjainkat?
Mert mi is olyan világban élünk, amelyben az emberi gonoszság elhatalmasodik, és ahogy Nóé idejében volt, ma is elmondhatjuk: az ember szívének minden szándéka szüntelenül csak gonosz. Nóéról azt olvassuk, hogy ebben a helyzetben, ilyen körülmények között mégis az Istennel járt. Megbízható, becsületes, józan maradt, és mindezt folyamatosan megélte, állandóan Isten közelségében. Lót pedig befogadta Isten követeit, vendégül látta őket, megvédte őket városának lezüllött népétől, és még időben elmenekült a pusztulásra ítélt városból, mert szót fogadott Istenének.
Két üzenetet vigyünk tehát magunkkal mindenképpen, az egyik az, hogy az Isten országa már közöttünk van, éljünk is ebben a tudatban, a másik pedig az, hogy készüljünk az utolsó napra, alázattal és örömteli várakozással, hogy amikor Urunk majd megérkezik ítélni élőket és holtakat, az Ő érdeméért felmentést nyerjünk. Próbáljunk meg Nóé és Lót útján járni, szót fogadva Istennek, hogy már itt is, az Ő országa tagjaiként, és majd eljövendő királyságában is vele uralkodhassunk és őt magasztalhassuk. Ámen.