feb
Zsoltárok könyve 31, 1-6;16
Kezedben van sorsom! Milyen szép ez az őszinte vallomás a zsoltáros részéről. Dávid azt mondja Istennek, aki megtartotta a különböző próbák között is, hogy kezedben van sorsom. Ugyanakkor, ha a mai környezetünkben szétnézünk, talán azt kell mondanunk, hogy az óta sokat változott a világ. Hiszen ki mondja ma azt Istennek, hogy kezedben van a sorsom? Ma más a divat.
Ma azt mondjuk, hogy a magam ura vagyok. Ki-ki a maga szerencséjének kovácsa. Mi irányítjuk életünket, mi rontjuk el, vagy mi emeljük dicsőségbe. De hát miért ne mondhatnánk ezt, hiszen ez vesz körül bennünket? Valósítsd meg magad, taposs el mindenkit, a siker, a pénz érdekében tégy meg mindent, és akkor elmondhatod majd magadról, hogy mi mindent elértél az életben. Ezt mondják a fiatalok is, az én életem, azt csinálok vele, amit akarok, úgy rontom el, ahogy az nekem tetszik. Az én dolgom.
De olyan is van, aki úgy látja mindezt, hogy mindnyájan ki vagyunk szolgáltatva a sors szeszélyének. Panaszkodunk, hogy játékszerek vagyunk, tehetünk bármit, egy pillanat alatt minden elmúlhat, minden összetörhet. Mi csak sodródunk ide-oda, ilyen az élet.Aztán vannak, akik jó tanácsokat osztogatnak, és ezt mondják: kezedben a sorsod. Hívd segítségül a csillagokat, telefonálj be a tv műsorba, olvasd el a magazinok hátulján a horoszkópodat, ott pontosan neked megmondják, hogy mi kell a betegségedre, hogy mi fog történni a magánéletedben, mit kell tenned a sikerhez. Te döntesz, hogy élsz-e a lehetőségekkel, kezedben a sorsod. Ez vesz körül bennünket, ebben élünk.
Látjuk tehát, milyen sokféle hozzáállás van saját sorsunkkal kapcsolatban, és pont ezért szokatlan az a több száz éves vallomás, amelyet Dávid fogalmaz meg a felolvasott zsoltárban. Kezedben van sorsom- mondja a zsoltáros Istennek. Képes azt mondani, hogy nem ő irányítja saját életét, nem is a csillagok járásából nézte ki, hogy mit kell tennie, sikereit, kudarcait nem a vak sors intézte így, hanem egyedül Istentől függ az élete.
Hát mit élhetett át ez az ember, hogy ilyet tud mondani? Azt gondolhatnánk, hogy aki ilyet mond, annak élete csupa öröm és boldogság volt. Biztosan sokat kapott Istentől, és hálából mondja ezt: Kezedben van sorsom. De ha jobban megnézzük ezt a zsoltárt, akkor láthatjuk, hogy számos negatív, már-már ijesztő mondatot is olvashatunk. Bajban vagyok, bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak, elfelejtettek, mintha meghaltam volna, a gond miatt vége lesz életemnek, kibeszélnek, el akarják venni életemet. Csupa elkeseredettség, csalódás, szégyenérzet. Aki ilyeneket átél, az miért ad hálát Istennek? Az miért mondja: hogy kezedben van sorsom? Félelemből? Vagy csak elírta volna? Összekeverte a sorokat?
A mai napon először is azt érthetjük meg a zsoltár feszültségéből, hogy aki Istenben hisz, aki benne békességet talált, aki kezébe teszi sorsát, az is élhet át nyomorúságot, szenvedést. A hívő ember életében is jöhetnek olyan időszakok, amikor az eddig erős hit megrendül. Ha valaki Krisztusban van, az nem jelenti azt, hogy többé nem lát majd szenvedést, nem lát majd rosszat, hogy amint a mesékben, boldogan él, amíg meg nem hal. Ez nem így működik. Éppen ellenkezőleg.
Aki hisz, annak szembe kell néznie a gonosszal, aki az ilyenekre leselkedik. Nekik mondogatja napról napra: ha Isten szeretne, akkor nem hagyná ezt és azt. Ha Isten létezne, akkor biztosan segítene neked, biztosan egészséges lennél, nem fájna semmi, és mindig csupa öröm lenne az életed. Ha veled lenne az Isten, akkor már rég megmutatta volna, hogy mit kell tenned, hogy milyen döntést kell hoznod. Már rég meg kellett volna hallgatnia az imádságodat. Úgy gondolom, mindnyájan meghalljuk ezeket a kísértő gondolatokat. Nem véletlenül szólnak ezek hozzánk. Hiszen aki nem hisz semmiben, annak nincsenek kérdései, az nem kételkedik semmiben, azt nem kell megtéveszteni, mert az már eltévedt. Az nem idegesíti a sátánt. Hát ezért érnek bennünket a kísértések, ezért van a szenvedés, ezért lohol utánunk a gonosz, mert félti hatalmát.Ne érezd magad elveszettnek, ha ilyen, és hasonló gondolatok ébrednek benned, ne érezd rosszul magad, ha kísért a gonosz, ne legyen lelkiismeret furdalásod, hanem győzd le őt, azzal a kijelentéssel, amelyet Dávid is ki tudott mondani Istenének: Kezedben van sorsom, Uram. A te kezedben, mindenható Isten, aki hatalmasabb vagy a sátánnál, minden szenvedésnél és fájdalomnál, és aki békességet tudsz adni minden helyzetben.
Ezt élte meg a mai napi igénkben olvasható két asszony, Mária és Márta is, akik aggódva üzentek Jézusnak, hogy Lázár, akit szeretsz beteg. Ők is rájöttek, hogy attól, hogy szoros a kapcsolatuk Istennel, még az Ő életükben is lehet próba. Őket is megkísértette a sátán, hiszen aggódtak, és elkeseredtek, amikor búcsút kellett venniük testvérüktől. És persze a zsoltáríró Dávidnak sem volt könnyű. Hiszen emlékezzünk csak vissza életére.
Amikor Góliáttal szembe akart szállni, mindenki lenézte. A filiszteus óriás is kinevette, amikor meglátta. De a kis pásztorlegény szívében már akkor is ezzel az elhatározással indult a harcba: Istenem, aki eddig is megvédtél a vadállatoktól, a medvéktől, oroszlánoktól, most is velem leszel, a kezedben van sorsom. Aztán mikor később Saul üldözte Dávidot, bujdosnia kellett, bár már tudta Isten ígéretét, miszerint ő lesz a király, mégsem kerülhetett a trónra, hanem menekülnie kellett Saul elől. Barlangokban és hegyekben bujkálni, a király haragjától rettegni, hát nem lehet a legjobb érzés. De mégis vállalta, és nem hagyta el Istenét.
És ott volt a kísértés az ő életében is, hiszen kétszer is megölhette volna Sault, üldözőjét, bosszút állhatott volna, és hatalomra kerülhetett volna sokkal hamarabb, de tudta, hogy Isten útján kell járnia. És bár sokat szenvedett, gyötrődött, és a 23. versben még az is eszébe jut, hogy talán eltaszította őt az Isten magától, de végül belátja, hogy Isten kezében van egyedül biztonságban élete.Érhetnek minket próbák, jöhetnek nehéz időszakok életünkben, támadhat a kísértő, de mi is, ahogyan Dávid tette, Isten kezébe helyezhetjük sorsunkat. Szólhatunk hozzá, mint a gyermek, amikor magához húzza a felnőtteket, hogy súgjon neki valami bizalmasat.
Mi is megszólíthatjuk, magunkhoz húzhatjuk Istent, hogy a fülébe súgjuk, ahogyan Dávid is: fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem. Ilyen közeli lehet a viszonyunk Istennel. Elérhető, megszólítható, megtalálható az Isten. Ha senkinek nem mered, vagy nem tudod elmondani, mondd el mennyei Atyádnak, aki várja szavaidat, és kínálja szabadítását.
Kedves Testvéreim! Vajon mekkora Isten marka? Vajon még oda is elér, ahová mi nem juthatunk el? Vajon még az is belefér, azt is elkapja, amire nem is számítanánk? Vajon van-e vége az ő hatalmának?Ezekre a kérdésekre Jézus Krisztus keresztjénél van a válasz. Hiszen talán könnyű azt mondani a hallottak után, hogy mi emberek az ő kezébe tesszük sorsunkat. De mekkora az Ő keze, ha még egyszülött fia, az Úr Jézus is azt mondja a kereszten a lehető legnagyobb fizikai, és lelki gyötrődésben, hogy Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet. Pontosan ezt a zsoltárt idézi a Megváltó, Dávid szavait, Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten. Hát mekkora az Isten marka? Milyen nagy az Ő hatalma? Olyan nagy, hogy Jézus, a jó pásztor mondja, hogy az ő juhai nem vesznek el soha, mert senki ki nem ragadhatja őket az ő kezéből.
Olyan nagy, hogy a jelenések könyvében is, az jövőbeli dolgokról írva is azt látjuk, hogy az Úr Jézus kezében tartja a hét gyertyatartót, ami a hét gyülekezetet, az akkori egyház egészét jelképezi, tehát nemcsak a múltban, nemcsak az ószövetségben, nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is, minden időben az Ő kezében vannak azok, akik benne hisznek.Tegyük hát kezébe életünket mi is, és fogadjunk el mindent az ő kezéből. Tegyük kezébe azt, ami éppen foglalkoztat minket, amin napok óta rágódunk, ami miatt álmatlan éjszakáink vannak, tegyük életünk minden területét az ő kezébe. A munkát, vagy munkanélküliséget, az otthont, családot, a szeretetet, vagy annak hiányát, a betegséget, gyógyulást, örömöt és bánatot. Helyezzük karjaiba vágyainkat, álmainkat, a születést és a szeretteinktől való elbúcsúzást, gyermeki életeket, öregséget, és fogadjuk el tőle bűneink bocsánatát, és az örök élet lehetőségét.
Nagy biztonságban lehetünk, ha tudjuk, hogy nála van az életünk, nála, aki megváltott, aki elhívott, és akinek kezéből senki ki nem ragadhat. Nagyobb ez a biztonság, mint bármi a világon, hatalmasabb, mint bármilyen horoszkóp, bármilyen emberi találmány, bármilyen biztonsági zár, vagy életbiztosítás, mert a mindenható Isten keze óvja az övéit.Az Atya két keze tehát vár, mint a tékozló fiút annak idején, vár téged és engem, hogy megölelhessen, hogy adhasson nekünk új ruhát, gyűrűt, örömünnepet, vár, hogy ránk tehesse kezét és megáldhasson minket. Ne várassuk tovább. Ámen.