dec
Ilyenkor, az adventi időszakban, Karácsonyra készülve sokunknak eszünkbe jut, milyen gyorsan elmúlt ez az év is. Nemrég még hallgattuk a gyermekek műsorát a templomban, vagy a karácsonyi legátus fiatalember szolgálatait, és most megint itt vagyunk, az ünnephez közeledve. Készülés közben én magam is elgondolkodtam saját életem múlandóságán. Még csak nemrég költöztünk ide Tiszanagyfaluba. Emlékszem, egy évvel ezelőtt még minden alkalom új volt számomra, meg kellett ismernem a gyülekezet szokásait, hagyományait, most pedig ha jól számolom, már több, mint két és fél éve vagyunk itt. Sok minden történt azóta családunkban is, új életek, veszteségek, próbák és sok-sok áldás. De bizony, hamar elment ez a két és fél év.Ha most gondolatban mindnyájan visszatekintünk a 2014-es évünkre, bizonyára el tudnánk mondani, mennyi minden történt velünk, és közben milyen sok múlandóság vett körül bennünket.
A mulandóság ott lehetett először is személyes életünkben. Érdemes lenne összeírnunk, hogy csak a mögöttünk álló év során miben változott meg egészségünk. Hányszor voltunk betegek, hány gyógyszert szedtünk be, hány műtéten, baleseten vagy éppen kezelésen vagyunk túl. Vagy megnézhetjük azt is, hogy szeretteink milyen állapotban vannak az elmúlt évhez képest. Mindez amiatt, mert a testünk mulandó. Ha megnézzük a 2014 évi gyülekezeti statisztikákat, hát sajnos azt kell mondanunk, hogy a földi élet végessége miatt ebben az évben különösen is sokan mentek el gyülekezetünkből a minden élők útján. Eddig 15 alkalommal álltunk meg ravatal mellett az idei évben, ha csak a reformátusokat számoljuk. Bizony, mulandó az életünk.
De nemcsak az egészségünk, a fizikai és lelki állapotunk mulandó, hanem a körülményeink is. Van, aki ideköltözött, más pedig elhagyta ezt a települést. Van, aki felújította a házát, és biztosan van olyan is, aki éppen csak fent tudja tartani a meglévő épületet. Lehet, hogy új munkahelyünk van, de előfordulhat, hogy elvesztettük azt, ami idáig a megélhetésünket jelentette. Hiszen a körülményeink is, mint oly sok minden az életben, mulandóak.És bár leginkább a személyes életünk és saját körülményeink fontosak számunkra, akarva-akaratlanul észre kell vennünk azt is, hogy nemcsak a mi dolgaink mulandóak, hanem az egész világ, amelyben élünk az elmúlás felé halad.
Gondoljunk csak az időjárásra. A környezetszennyezés és más káros dolgok miatt folyamatosan változik a klíma, nem várt és számunkra szokatlan természeti jelenségek tapasztalhatóak. Míg néhány évvel ezelőtt hónapra pontosan le lehetett bontani az évszakokat, mára már nem is az időjárás, hanem csak a naptár határozza meg, hogy milyen évszakban járunk.Eszünkbe juthatnak a néhány napja látott híradások, amelyek arról szóltak, hogy milyen károkat okozott egyes erdőkben a lehullott ónos eső. A fák lombkoronáit ellepte a jég, és a nagy súly miatt rengeteg ág leszakadt. De hallhatunk híradást földrengésekről, árvizekről, hurrikánokról, azért, mert a teremtett világ is mulandó, és egyszer mindez, ami körülvesz bennünket, semmivé lesz.
Pontosan erről beszél az Úr Jézus is, a felolvasott heti igeszakaszban. Amikor elmondja ezeket a beszédeket, tudja, hogy közeledik földi pályájának vége, nem sokára már az utolsó vacsorát tölti a tanítványokkal, és most, amíg teheti, figyelmezteti tanítványait az eljövendő eseményekre. Miután szembesíti hallgatóságát a jeruzsálemi templom eljövendő pusztulásával, beszámol a második eljövetelét megelőző idők várható eseményeiről. Háborúk, földrengések, járványok, éhínség, és még folytathatnánk a sort. Jézus elmondása szerint ezek után fog visszajönni, hogy ítéljen élőket és holtakat. És ha egyesével felsoroljuk ezeket, fel kell ismernünk, hogy ezek közül ma már mindegyik jelen van a világban. Háborúért például éppen csak át kell mennünk a határon, és meg kell néznünk a régóta húzódó Ukrajnai helyzetet. A földrengésektől egyelőre még nem ijedünk meg, mert felénk nem nagyon vannak, máshol pedig már megszoktuk őket. A járványok tekintetében mostanában a Líbiában és környékén hódító ebola juthat eszünkbe, az éhínség pedig globális probléma, amelyet az önzés és a pénz szerelme miatt nem tud megoldani az emberiség. Testvérek, mindezek a csapások jelen vannak a világban. Pusztul, károsodik, sérül környezetünk, és minden jel arra utal, hogy ez a teremtettség valóban mulandóságra van ítélve.
Fontos azonban leszögeznünk, hogy Jézus nem rémítgetni szeretné tanítványait. Mi sem azért olvastuk fel az ő szavait, hogy megijedjünk, és rettegéssel töltsük a mai napunkat, hanem azért, hogy fel legyünk készülve az ő második eljövetelének előjeleire. Jézus fel szerette volna készíteni tanítványait, és minket is most Igéje által felkészít ezekre az időkre. A mai napon két ilyen felkészítő üzenetet jegyezzünk meg mindenképpen. Az első az, amit Jézus így fogalmaz meg: amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. Vagyis ne féljetek. Amikor látjátok a háborúkat, a járványokat ne féljetek. Ne rettegjetek, amikor a természet pusztító erejét követitek figyelemmel cunamikban vagy földrengésekben vagy más formában. Ne essetek kétségbe, amikor a híradóban rettenetes dolgokról szereztek tudomást, amikor látjátok, vagy a saját bőrötökön tapasztaljátok a szomorú tragédiákat. Ne aggódjatok, amikor betegségek, vagy sokféle más nyomorúság fonódik rá az életetekre, vagy a gyász terhét kell hordoznotok. Ne féljetek, ne rettegjetek, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük, hanem egyenesedjetek fel. Emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. A hitetlenekre kemény ítélet vár, de rátok, akik benne bíztok boldog időszak vár a földi nyomorúság után.Közeledik az Úr Jézus, aki engedi, hogy próbákon menjetek keresztül, de aki vissza fog jönni, hogy mindezekből kiemeljen és megmentsen benneteket. Közeledik, csak még vár, hogy hátha néhány lélek még mellette dönt, hogy minél kevesebben vesszenek el a bűn miatt.
Testvérek, vajon fel tudunk-e egyenesedni? Ki tudjuk-e húzni magunkat, amikor baj van, amikor kilátástalan helyzetbe kerülünk, amikor látjuk a magunk vagy mások nyomorúságát és érezzük, hogy már nem bírjuk sokáig? Sajnos nagyon sokan ahelyett, hogy így kiegyenesednének, inkább összeroskadnak. Az én erőm kevés, én már úgy sem tudok mit tenni, feladom, az én családomnak már úgyis mindegy, nem tudok mit tenni ebben a helyzetben. Emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a megváltásotok – mondja Jézus. Hát ne lefelé nézzünk, hanem felfelé, őreá.
Második üzenetünk pedig tovább mutat az elsőnél, hiszen Jézus egy ígéretet tesz tanítványainak: az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Vagyis bár az ég és a föld elmúlik, bár sok csapás és veszteség fogja érni ezt a mulandó világot, mégis van valami, ami soha nem fog elmúlni. Ez pedig az Úr Jézus beszéde, szava. Amit ő mond, az nem merül feledésbe, azt nem lehet elpusztítani, vagy eltörölni, az örökké érvényes lesz.Érvényes az ő szava, amikor azt mondta: veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Veletek vagyok a mulandóságban, a betegségben, ott vagyok segítségként a gyász feldolgozásában és hordozásában, veletek vagyok, ha háborús helyzetbe kerültök, én ott vagyok, és figyelek rátok. Akaratom nélkül egy hajszál sem eshet le a fejetekről. De veletek vagyok akkor is, amikor jól megy a sorotok, amikor örömök és áldások jellemzik az életeteket, mindig veletek vagyok, egészen a világ végezetéig, ahonnan már együtt megyünk tovább.Örök érvényű az ő beszéde, amikor azt mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek. Vagyis gyertek folyamatosan, mert elérhető vagyok, mert segítek a terhek hordozásában, és békességet adok nektek minden helyzetben.De érvényes az ő szava akkor is, amikor azt mondja: az emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Tehát a terv nem a megítélés, hanem mindig a megmentés. Tulajdonképpen ezért nem jött még vissza az Úr. Mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérjen. Az Úr Jézus szava örök érvényű. Ő megmarad, és beszédei is megmaradnak. A világ elmúlik, földi nyomorúságok véget érnek, az emberi gonoszság megítéltetik, de az Úr beszéde megmarad.
Kedves Testvérek. Ez a két üzenet az, ami az idei adventben is előre vihet bennünket. Mulandó világunkban, mulandó életünkben felismerhetjük az örökkévalót, aki arra biztat, hogy az utolsó idők jeleit látva ne rettegjünk, ne aggódjunk, hanem emeljük fel tekintetünket, és várjuk közelgő megváltásunkat. Mindez pedig azért lehetséges, mert az Ő beszéde, az ő ígéretei azok örökké megmaradnak, és így rajtunk is beteljesednek. Ezért jött el az első karácsonykor, ott hagyva a mennyei dicsőséget, ezért lépett be ebbe a nyomorult megváltásra szoruló világba és ezért fizette ki a kereszten értünk az árat.Hogy ma, amikor az ő második eljövetelére várunk, bátran hirdethessük az ő örömhírét és bátran adhassuk tovább a Biblia központi üzenetét, közösen mondhatjuk: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem öröm élete legyen. Ámen.
.