A suszter imája
Megkérdezte a suszter a rabbit:
– Hát mondd, hogyan mondjam a reggeli imámat? Szegény embereknek dolgozom, csak egy pár cipőjük van. Este hozzák, én egész éjjel dolgozom, gyakran reggelig, hogy elkészüljenek mire reggel munkába mennének. Hát mondd, hogyan tartsam meg a reggeli imát?
– És eddig hogy tartottad?
– Néha nagyon gyorsan imádkoztam, mert sürget a munka, de ez nem jó imádkozás, nem érzem jól magam ilyenkor. Máskor meg, hát, máskor meg még erre sincs időm. Ilyenkor nagyon elszorul a szívem, nagyokat ütök a kalapáccsal a cipőtalpakra és felsóhajtok: Milyen szerencsétlen ember vagyok, még a reggeli imára sem jut időm!
A rabbi elgondolkodott, aztán így felelt:
– Ha én lennék az Úr, számomra ezek a sóhajok értékesebbek lennének, mint az imáid…