jan
Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, 10és hatalmas hangon kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!
11Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent 12ekképpen: Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké! Ámen!
13Ekkor megszólalt az egyik vén, és megkérdezte tőlem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? 14Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. 15Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában, és a trónon ülő velük lakik. 16Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap heve, sem más hőség nem bántja őket, 17mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.
Kedves Testvérek! Amint elmúlt a Karácsony, és már nem lehetett arról beszélni, a híradók, reklámok mind átváltottak a szilveszteri, újévi hangulatba, hogyha még volt pénzünk, azt is elkölthessük erre-arra. Ilyenkor a legtöbben azon gondolkodnak, hogy mit fognak másképpen csinálni az újévben, és milyen fogadalmakat tudunk megtartani az előttünk álló időszakban. Az újév mindig olyan, mintha valamilyen szinten lenullázódna a helyzetünk. Mintha új esélyt, tiszta lapot kapnánk, és másképpen mehetnénk tovább, mint ahogyan eddig haladtunk.
A felolvasott Ige azonban kijózanító módon figyelmeztet minket az év első napján, hogy ne csapjuk be magunkat. Ne engedjük, hogy a középpontban csupán az újév, vagy az év első napja legyen, hanem lássunk tovább a jövőbe, és a saját érdekünkben figyeljünk inkább arra a bizonyos utolsó napra. Ma tehát, az újév első istentiszteletén koncentráljunk az utolsó napra, az utolsó ítéletre, és mindarra, ami azután fog következni. Először nézzük meg, hogy miért nem jött még el az a bizonyos nap, majd pedig figyelünk arra, hogy miben lesz más Isten választottainak élete az Úr eljövetele után?
Mai szakaszunk egy hátborzongató képpel kezdődik: „Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit.”
Vagyis Isten haragja úgy gyűlik a világ ellen, mint amikor a vihar készül, és már látjuk a sötét felhőket. Az emberi bűn olyan méreteket öltött világszerte, hogy Istennek különös kegyelme az, hogy még mindig nem borította össze ezt a világot, ahogyan annak idején, az özönvízkor ezt megtette. A sok harag, gyűlölet, gonoszság mind-mind Istenhez kiált a földről, mint az első gyilkosságnál Ábel vére kiáltott az Istenhez. Mindig panaszkodunk, hogy miért engedi Isten a természeti csapásokat, miért engedi Isten, hogy valahol háborúk, éhínségek pusztítsanak, vagy miért engedi azt, hogy meghaljanak az emberek, de észre kell vennünk, testvérek, hogy az a csoda, hogy még áll ez a világ. Pontosan Isten az, aki visszatartja a megérdemelt pusztítást, azzal, hogy egyelőre féken tartja a pusztításra felkészült angyalokat.
De miért tartja vissza az Úr a pusztítást? Miért nincs még végünk? Szeret az Úr, azért nincs még végünk, kapjuk az ismert választ a Szentírásból, de mai igénkben még konkrétabb felelettel is találkozhatunk. Azt mondja az Úr az igében az angyaloknak: „ne ártsatok a földnek, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit.” Vagyis Isten meg szeretné védeni az Ő szolgáit. Mert vannak olyanok, akiknek nem kell majd elszenvedniük az utolsó ítéletet. Vannak jó néhányan, akik az utolsó napon biztosan meg fognak menekülni, mert miattuk tartja vissza Isten az ítéletet. Így beszél erről Pál a római levélben: Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak”. Vagyis ha valaki elfogadja az Úr Jézust személyes Megváltójának, azt az Úr megvédi az ítélettől. Jézus maga mondja: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
Testvérek! Vajon ott vagyunk-e ezek között a választottak között? Vajon látszik-e rajtunk az a pecsét, amely megkülönböztet bennünket azoktól, akik ítéletre mennek? Ha most szabadon bocsátaná az Úr az ítéletet végrehajtó angyalokat, természeti erőket, akkor kitűnne-e, hogy rajtunk ott van az Isten pecsétje? És itt egy elgondolkodtató üzenetre hívnám fel a figyelmet. Mert ha akkor jön el az ítélet, amikor már minden kiválasztott homlokán ott a pecsét, akkor igazából az utolsó nap ideje rajtunk múlik. Azért vár még az Isten, és azért nem zárja le ezt a megromlott világot, mert várja, hogy az övéi, mind megtérjenek hozzá, megismerjék Őt, és vállalják a hozzá tartozás velejáróit. Amíg nem fogunk rá hasonlítani, amíg nem tanulunk meg Istennek tetsző, szolgáló életet élni, addig lehetséges, hogy az Úr csak várni fog, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt szeretné, hogy megtérjünk hozzá.
És ha ez így van, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést: vajon rajtunk múlik-e az utolsó ítélet? Vajon miattunk vissza kell-e tartania az Úrnak az ítéletet? Vajon látszik-e rajtunk, hogy hozzá tartozunk, és vannak-e ennek jelei a hétköznapi életünkben?
Ha az év eleji fogadkozásokra gondolunk, mit kellene másképp tennünk annak érdekében, hogy látszódjon rajtunk Isten pecsétje? Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy. De ne éljünk vissza mindezzel. Ne várassuk Urunkat felkészületlenségünkkel.
Mert az, ami a választottakra vár, minden emberi elképzelést felülmúl. Igénk alapján másodjára Isten eljövendő uralmába is beletekinthetünk. Abba, hogy milyen világ vár ránk, ott az örök életben. Azt tudjuk, hogy pontos képet nem vagyunk képesek ábrázolni, hiszen János is csupán hasonlítgatni próbálja látomása részleteit, de annyit, amennyi szükséges a mi hitünkhöz, annyit mindenképpen megtudhatunk. Három dolgot jegyezzünk meg az Isten országával kapcsolatban.
Az első információt a 9. versből vehetjük át: „Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből.” Vagyis az Isten országában nagyon sokan lesznek. Sokkal többen, mint amennyire talán számítanánk. Sajnos a legtöbb vallásban, így a keresztyénségben is rendre előkerül az a kérdés, hogy ki nem juthat be az Isten országába. Katolikus testvéreink egyenesen ki is mondják, hogy a katolikus egyházon kívül nincs üdvösség. Mások azt vallják, hogy bizonyos nemzetek egy az egyben ki fognak maradni az üdvösségből. Gondoljunk csak bele, mi keresztyénekként mondhatnánk egy-egy afrikai, indiai népnek, ahol másféle vallásba születnek az emberek, hogy nem fognak üdvözülni. De a hétköznapi élet során is vannak előítéleteink egymás felé. Ő biztos nem jut a mennyországba. Amilyen élete volt. Bezzeg mi, mi biztosan bejutunk, hiszen jó emberek vagyunk.
Az Ige arra figyelmeztet bennünket, hogy ne legyünk kirekesztőek. Az egyik házi bibliaórán beszéltünk arról, hogy vajon mi lesz azokkal, akik nem a keresztyén hitbe születnek bele. A Biblia beszél a szívbe írott törvényről, amelyet Isten minden emberben elhelyez. Ha valaki nem a keresztyénségbe születik, vagy egész élete során nem is találkozik az Úr Jézusról szóló örömhírrel, de Isten úgy dönt, hogy rá is érvényes az Úr Jézus megváltása, akkor ugyanúgy bejuthat a mennyországba, ahogyan bármelyikünk. Nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből. Mindenhonnan, mindenféle ember üdvözülni fog, akin valami miatt az Úr megkegyelmezett. Ez az Ő döntése, Ő szuverén joga. Persze hozzá kell tennünk, hogy nekünk, akik a népegyházi keretek közé születünk, és találkozunk az Igével, sokkal nagyobb a felelősségünk. Magunk felé is, de embertársaink irányában is. Vajon hogyan fogjuk kimagyarázni azt, hogy egész életünkben eléldegéltünk egymás mellett, és nem beszéltünk az örök életről, az Úr Jézusról? Hogy fogunk egymás szemébe nézni, amikor majd azzal vádolnak minket az ítéletkor, hogy mi nem mondtuk el nekik az örömhírt? Hány és hány lelket fognak számon kérni rajtunk?
A mennyország első különlegessége tehát az, hogy nagyon sokan, és sokfélék leszünk ott. Olyanok lesznek ott, akikre nem számítottunk, és olyanok fognak kívül maradni, akikről pedig azt gondoltuk, hogy találkozni fogunk velük. Tegyünk meg mindent azért, hogy minél többekkel találkozhassunk.
Aztán Isten országának második különlegessége az, hogy teljesen az Úré. Ott már nincs hatalma a gonosznak, nincs lehetősége arra, hogy bármit is tönkre tegyen. Nem tudja megkísérteni az üdvözült lelkeket, nem tudja befolyásolni őket, mert oda már nem lesz bejárása. A mennyországban mindenki az Úr előtt fog meghajolni. Nem lesz ott senki, aki többet fog magáról gondolni, mint ami valójában. Csak a Mindenhatót, és a Bárányt fogjuk dicsőíteni, aki megszerezte számunkra az üdvösséget. Még az angyalok sokasága és a megváltottak közül kitűnő vének is mind előtte fognak leborulni.
Szokatlan érzés lesz. Hiszen itt, annyi minden előtt hódolunk. Eszmék, hatalmak, vezetők, szórakozás, öncélú tevékenységek, a saját egónk, mind-mind elveszik Isten elől a fő helyet. De jó lenne, ha már itt, életünknek ebben a földi szakaszában minél több tiszteletet és hódolatot adnánk az Istennek.
Harmadjára pedig az is kiderül az Igéből, hogy az Isten országa egy zavartalan, boldog világ lesz. Így fogalmaz erről János, amikor a fehér ruhába öltözöttekről beszél: „A trónuson ülő velük lakik, nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.”
Ami rossz ebben a világban, az mind a bűn következménye. Mivel azonban az Isten országában már nem lesz bűn, és semmi ami ahhoz köthető, a földi próbák feledésbe fognak merülni. Amíg oda jutunk sokféle szenvedés, és fájdalom érhet bennünket itt a földön, de amint oda megérkezünk, mindez megszűnik. Ott már nem lesz kérdés, hogy közel vagyunk-e Istenhez, vagy sem. Ott már nem lesz sírás, nem lesz fájdalom, nem lesz panasz, mert a Bárány, vagyis az Úr Jézus fogja gondunkat viselni. Vágyunk-e ebbe az országba? El tudunk-e úgy indulni most az újévben, hogy tovább látunk 2020 határainál?
Kedves Testvérek! Isten kegyelméből megélhettük az újévet. Lehet ez a mai nap sok új dolognak a kezdete. Céloknak, elhatározásoknak, változásoknak indítója. Mennyei Atyánk a mára kijelölt szakasszal túlmutat mindezen, és a legfőbb célra irányítja a figyelmünket. Készüljünk hát az utolsó napra, készítsük magunkat, hogy látszódjon rajtunk az Isten pecsétje, a neki szentelt élet, és vágyjunk arra a csodálatos helyre, amelyet az Úr Jézus vére árán mindnyájunknak megszerzett. Ámen.