Már
“Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. 21Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. 22Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el? 23Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg? 24Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van! 25Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! 26De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.” Lukács 19,20-27
A mostani szokatlan időkben számos gyülekezetben azt kellett kiírni a hirdetőtáblára, hogy az alkalmak, az istentiszteletek átmenetileg szünetelnek. A járványügyi helyzet miatt a megszokott módon, a bevált eszközökkel nem lehet őket megtartani. Mai üzenetünk azonban arra hívja fel a figyelmünket, hogy mégiscsak van alkalmunk. Akkor is, ha otthon vagyunk, bezárkózva, és akkor is, ha ugyanúgy, vagy intenzívebben, más körülmények között kell dolgoznunk.
Ha otthon vagyunk, alkalmunk van arra, hogy több időt szánjunk a csendességre. Ha otthon vagyunk, és velünk vannak szeretteink, alkalmunk van arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és odafigyeljünk a másikra. Ha otthon vagyunk, alkalmunk van arra, hogy telefonon rákérdezzünk szeretteinkre, barátainkra, időseinkre.
De még a munkában is különleges alkalmak adódhatnak. Amikor mindenki aggódik, vagy megterhelt a légkör, alkalmunk lehet egy-egy bátorító Igét mondani. Alkalmunk lehet a mosolyra, mások biztatására, és a Krisztusról szóló bizonyságtételre. Jó alkalom a mostani arra is, hogy Istenbe vetett hitünket tekintetünkkel, látható békességünk érzékeltetésével mások felé is éreztessük.
Ezek az aktuális alkalmaink. Amíg várakozunk a járvány elnémulására, és amíg várjuk Megváltó Urunk megérkezését, minden nap különleges alkalmakat kapunk arra, hogy az Ő hűséges szolgáiként viselkedjünk.
Vajon a mai nap mire lesz alkalmam? Hogyan fogok élni a rám bízott erővel, hittel, szeretettel, jósággal? Ne üljünk ölbe tett kézzel, hanem töltsük be küldetésünket!
Imádság: Megvallom, Istenem, annyi alkalmat elpazaroltam már életem során. Sajnálom, ha csalódást okoztam Neked. Kérlek, a mai napon tölts be Szentlelked erejével, hogy amit rám bíztál, azzal tudjak jól élni. Hadd legyek áldott eszközöd, és hűséges sáfárod. Ámen.