máj
1Naamán, Arám királyának hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. 2Egyszer kivonult néhány arám rablócsapat, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének lett a szolgálóleánya. 3Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából. 4Naamán erre ura elé járult, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való leány. 5Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg küldök egy levelet Izráel királyának. El is ment Naamán, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. 6Átadta Izráel királyának a levelet is, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem! 7Amikor Izráel királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek meg, lássátok be, hogy csak ürügyet keres ellenem!
8Amikor Elizeus, Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és majd megtudja, hogy van prófétája Izráelnek! 9Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. 10Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! 11Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd kijön, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és kigyógyít a bélpoklosságból. 12Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, az Abáná és a Parpar Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan távozott. 13Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt megtennéd, ugye? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. 14Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akár egy újszülött gyermeké.
2 Királyok 5,1-14
Kedves Testvérek! Az elmúlt vasárnap aranymondásunkból kiindulva azon gondolkodtunk, hogy milyen is az Isten által számunkra kijelölt út. Arra jutottunk, hogyha megvan bennünk az alázat, és készek vagyunk megvallani bűneinket Urunknak, akkor mi is meg fogjuk érezni, hogy az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. Ma, egy olyan emberről hallhatunk, aki egy betegség kapcsán találkozik Isten szeretetével, hűségével, és gyógyulása által egy nagyon fontos leckét tanul meg.
A Szentírás mindössze két versben, mégis nagyon sokatmondóan mutatja be Naámán személyiségét. „Naámán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az Úr Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett.” Vagyis ez a Naámán egy igazán tettre kész ember volt. A király bizalmát is minden bizonnyal azért élvezte, mert a harctéren megtette, amit meg kellett tennie. Gyilkolt, ha arra volt szükség, pusztító parancsot adott, amikor az kellett a győzelemhez, és kész volt az áldozathozatalra is, hogyha az előre vitte az ország ügyét. Egy igazi vezéregyéniség volt. Katonái felnéztek rá. Bizonyára jó problémamegoldó készséggel vezette a háborúkban az arám csapatokat.
Most pedig, ez a tettre kész, harcedzett, tekintélyes férfi bélpoklos, vagyis leprás lett. Több bibliai történet kapcsán megtanultuk már, mivel is járt a régi időkben ez a betegség. Amellett, hogy fizikai fájdalommal, megcsonkolt végtagokkal, és sebes bőrfelületekkel járt, a társadalmi kitaszítottság volt talán a legnagyobb tragédia a leprás emberek életében. Ugyanis a lepra gyógyíthatatlan, fertőző betegség volt. Aki leprás lett, azt elkülönítették, kiközösítették. Talán többen láttuk a Ben Hur című filmet, amely azt is bemutatja, hogy a leprások a városokon kívül, zárt völgyekben, barlangokban éltek. Kötélen eresztették le számukra az élelmet szeretteik, de nem találkozhattak, nem mehettek közel hozzájuk. Valahogy úgy, mint mostanában, amikor idős szeretteinkhez nem merünk túl közel menni, és a kerítésre akasztjuk a csomagot, nehogy megfertőzzük őket.
Gondoljunk bele, milyen érzés lehetett egy Naámán féle tettre kész, vezető ember számára az, hogy élete hátralévő részét más leprások között, kitaszítottan, tehetetlenül kell eltöltenie. Nem adhat ki parancsot, nem szolgálhatja királyát, nem tehet semmit.
Naámán persze, a király egyik legbefolyásosabb embereként nem hagyta annyiban ezt a dolgot. Minden tőle telhetőt el akart követni annak érdekében, hogy gyógyíthatatlan betegségére mégis megoldást találjon. Először, minden bizonnyal felkereste az orvosokat, gyógyítókat, hátha valaki tud rajta segíteni. Végül, egy kis rabszolgalányon keresztül megtudta, hogy Izraelben van egy próféta, aki meg tudná őt gyógyítani. Beveti kapcsolatait, felkeresi a királyt, és megkéri, járjon közben az ügyben. Királya el is küldi Izraelbe, és egy levélben kéri Izrael királyát, hogy segítsen hadseregparancsnokán. Ennek ugye az lett a következménye, hogy Izrael királya megszaggatta ruháját, és úgy érezte, csak ürügyet keres arám királya arra, hogy megtámadhassa országát. Így jut el a hadseregparancsnok híre Elizeushoz, aki magához hívatja a beteget.
És itt érkezünk el mai üzenetünk kulcs-jelenetéhez. Ezt újra olvasom, a 2 Királyok 5, 9-től kezdve. Ezért Naámán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested. Naámán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végig húzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. Aztán pár verssel később szolgái kérlelik: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké.
Kedves Testvérek! Nyilvánvaló, hogy Naámán valami különleges gyógyítóra, vagy gyógymódra számított. Ő, a tettre kész, harcedzett férfi, valami nagy dolgot akart átélni, vagy tenni a gyógyulás érdekében. Szinte lépésről lépésre elképzelte, hogy mi hogyan fog történni. Majd Ő elmegy a prófétához, a próféta kijön, imádkozik, megérinti a beteg részeket, és Naámán végre megszabadulhat a betegségtől. Ám ez a megtervezett szabadulástörténet már az első lépésnél romba dől. Elizeus még csak ki se megy a kapuba. Szinte megalázó módon, még csak rá se néz a betegre, nem is érintkezik vele. Nem csoda, hogy Naámán majdnem hazament dühében. Még jó, hogy ott voltak szolgái, akik erősködtek, hogy azért csak menjen el a Jordánhoz és fürdjön meg a vízben a próféta szava szerint. Naámán többet akart tenni a gyógyulásért. Talán azt szerette volna érezni, hogy Ő a cselekvő, Ő maga az eszköz, Ő maga a kulcs a gyógyulásban, a szabadulásban.
Ám Elizeus utasításai és viselkedése megtanította neki, hogy bizony, ebben a helyzetben egyáltalán nem Ő a lényeg. Az Ő személye, az Ő tettei, ötletei, döntései igencsak elenyészőek. Rá kellett döbbennie, hogy mennyire nem rajta múlik, hogy lesz-e gyógyulás, vagy sem. Sőt, nemcsak Naámán szerepe elenyésző, hanem még Elizeusé is az. És talán Elizeus azért nem ment ki még csak a kapuba sem, mert azt akarta érzékeltetni, hogy nem Ő itt a nagy gyógyító. Ez nem egy magánrendelés, ahol az orvos rápillant a betegre, elkéri a pénzt, aztán elmondja a tennivalókat, felírja az orvosságokat. Mert ez a helyzet Isten hatalmát, Isten dicsőségét mutatja meg. Nem Elizeus hajtja végre a csodát, nem Naámán tesz valami különleges dolgot gyógyulásáért, még csak nem is a Jordán vize az, amiben csodatevő erő rejlik, hanem itt a Mindenható Isten cselekszik. Az az Isten, akit a rabszolga kislány talán nem is ismert, az az Isten, aki elhívta Elizeust, és az az Isten, aki még egy idegen népből való hadseregparancsnokon is tud és akar segíteni.
Kedves Testvérek! Talán mindnyájan voltunk már olyan helyzetben, amelyben Naámánhoz hasonlóan mi akartunk tenni valamit azért, hogy javuljon a helyzetünk. Úgy éreztük, hogy sok múlik rajtunk. Lehetett ilyen élményünk egy-egy betegséggel kapcsolatban. Kerestük, kutattuk a megoldást, a gyógyszert, az életmódváltó lehetőségeket, hátha jobban leszünk. Talán bele is fáradtunk az imádkozásba, mert az olyan semmittevésnek tűnhet, ha nem látjuk az eredményét. Elmegy vele az idő, de sokszor nincs látszatja. Mi pedig általában látványos, észrevehető eredményt szeretnénk.
Az egészségi állapotunk pont egy olyan dolog, amelyben igazán tudhatnánk, mennyire Istenen múlik minden. Nyilván vannak egészséges dolgok, illetve kifejezetten egészségkárosító szokások, de alapvetően Isten az, aki gyógyítóként ott van az életünkben. Fel sem tudjuk fogni azt az összetett rendszert, amelynek működéséről Isten minden nap minden percében gondoskodik. Nekünk már az is nagy művelet, hogy pontosan szedjük a felírt gyógyszereket. Isten pedig irányítja az idegszálakat, véráramlást, apró kis oxigén molekulákat, innen oda, onnan amoda, csodálatos és lenyűgöző módon. Nyilván óriási a felelősségünk saját testünkre nézve, de Naámánhoz hasonlóan nekünk is rá kell ébrednünk, hogy Istennél van a szabadulás.
De nemcsak a betegségben, hanem az élet más területein is érvényes ez. Amikor megoldásokat keresünk, bíznunk kell abban, hogy Isten elrendezi dolgainkat. Amikor például új munkát keresünk, vagy a meglévőben szeretnénk jobban érezni magunkat, kérhetjük az Úr segítségét, hogy mindent szépen rendezzen el. Nyilván, nem fog elmenni helyettünk az állásinterjúra, de hiszem azt, hogy ad nekünk bölcsességet ezekben a döntésekben is, és segít abban, hogy megtaláljuk a nekünk való foglalkozást, és békességünk, sőt, akár örömünk legyen a munkánkban.
Ez a mostani helyzet szintén Isten szabadító hatalmára mutat. Az egész világ próbálkozik. El kell laposítani a görbét. Ki kell fejleszteni a vakcinát. Amit csak lehet, be kell zárni. Ha feloldjuk a korlátozásokat, csak óvatosan, fokozatosan tehetjük meg. Hálásak lehetünk, hogy vannak olyan emberek, akik tudásukkal, felelős döntéseikkel, szakmai hozzáértésükkel megpróbálják megoldani ezt a mostani helyzetet, de azért a felolvasott történetre gondolva tudnunk kell, hogy a szabadítást, a megoldást csakis Isten adhatja meg számunkra. Ha az Úr akarja és élünk. Ha az Úr akarja, akkor lesz vakcina. Ha az Úr engedi, lesznek közösségi alkalmak. Ha az Úr úgy rendeli, akkor ide Tiszanagyfaluba, talán nem is fog elérni ez a betegség.
Ami rajtunk múlik azt megtehetjük, hiszen Naámán is elment Elizeus kapujához, meg aztán a Jordán vizébe is bement hétszert, de a szabadítást engedjük át az Istennek. Naámánnak hétszer kellett megfürdenie a Jordánban. Nem hatszor, és nem is tizenöt alkalommal. Mivel az Úr azt üzente Elizeus által, hogy hétszer kell megfürdeni, ezért Naámán, ha nehezen is, de teljesítette a kérést. Azt, hogy mikor mi a teendőnk, csakis az Úrra figyelve tudhatjuk meg. Imaharcokban, az Igében való elmélyedésben, minőségi csendességben érezhetjük meg, hogy mit és hogyan kell tennünk.
Kedves testvérek. A héten az özönvíz története kapcsán volt egy napi áhítat, amely arról szólt, hogy apad a víz, és Nóé családja hamarosan partra fog szállni. Naámán történetével összhangban higgyük el, hogy a víz ma is apad, és van Valaki, aki már készíti a szabadulást. Isten életünk minden területén kész segíteni rajtunk. Ehhez azonban oda kell mennünk hozzá, egészen közel. Ahogy Naámán elment egészen Elizeus háza kapujáig, és ahogyan utána követte az utasítást és hétszer is megfürdött a folyóban, úgy kell nekünk is Isten lábához borulnunk, és követni az Ő vezetését. Mert ha így teszünk, akkor, ha Ő úgy akarja, meg tud minket szabadítani.
Az Úr Jézusban a legnagyobb próbából már megszabadított minket, hiszen a kárhozat erejét legyőzte, a bűn hatalmát eltörölte. Hát ne vonjuk kétségbe, hogy földi utunk egyéb dolgaiban is kész, és hajlandó megszabadítani minket. Te tudod, testvérem, hogy most éppen milyen próba van az életedben, de bátorítalak arra, hogy ne kételkedj, ne aggódj, mert az Úr Jézus ma is mondja: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” Ámen.