máj
1Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 2Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! 3Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.
4A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. 5Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. 6Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz? 8Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.
9Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát, 11kiáltott neki az ÚR angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. 12Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.
13Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés.
15Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, 16és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, 18és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.
19Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.1Mózes 22, 1-19
Azért ez nem semmi. Szinte beleborzong az ember, amikor Ábrahám napokon keresztül úgy sétál fiával, hogy tudja, az út végén fel fogja áldozni őt. Meg fogja ölni saját fiát. Azt, akire olyan sokáig várt, akinek érkezésében kételkedett, de akit mégis megkapott Istentől. Fel kell áldozni. Vissza kell adni. Mégsem lázad, nem könyörög, hanem egész idő alatt ennyit mond: Isten majd gondoskodik az áldozati bárányról. Hitte, hogy Isten tényleg gondoskodni fog róla. Kiállta a hitpróbát, ezért Isten gazdagon megáldotta őt, és utódait.
Ma is vannak ilyen hitpróbák. Előfordul, hogy Isten valami olyat kér vissza, vagy olyat vesz el egy időre, ami nagyon fontos nekünk. Látni szeretné, hogy mihez ragaszkodunk jobban. Hozzá, vagy evilági örömeinkhez? Tudni szeretné, hogy ki tudjuk-e mondani őszintén, mint Ábrahám: Isten majd gondoskodik rólunk valahogy?
Van, hogy elveszi a szeretteinket. Szeretett dédiket, nagyszülőket, szeretett édesapát, édesanyát. Elveszthetjük testvéreinket, házastársunkat, sőt, még gyermekeinket is. Aztán egyik napról a másikra problémássá válhat anyagi helyzetünk is. Odaveszhet a munka, jöhet egy baleset miatti életmódváltás, bevételkiesés, vagy hitellel kapcsolatos probléma. De próba lehet az egészségünk romlása is. Az, hogy már nem bírunk annyit, mint régen, az, hogy naponta gyógyszert kell szedni, vagy hogy minden nap fájdalmakkal élünk, nincs olyan, hogy nem fáj valahol. Ezekben a próbákban és sok másféle helyzetben is megvizsgálhatja Isten a hitünket. Vajon ki tudjuk-e mondani életünk próbái idején, hogy majd az Úr gondoskodik?
Ábrahám bízott Istenben, és sok-sok áldást kapott. Ha mi is szeretnénk “áldottak” lenni, merjük rábízni életünket. Higgyük el, hogy “akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.”
Imádság: Bocsásd meg, Uram, amikor úrrá lesz rajtam a félelem. Ne haragudj, ha minden fontosabb számomra, mint Te. Bocsásd meg, ha felcserélem a sorrendet, és az evilági dolgokat előbbre helyezem Nálad. Kérlek, formáld az én hitemet, hogy örömmel adhassak hálát a Te szabadításaidért. Ámen.