máj
28Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő; annyira veszedelmesek voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. 29És egyszerre felkiáltottak: Mi dolgod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? 30Tőlük távolabb egy nagy disznónyájat legeltettek. 31Az ördögök pedig ezt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba! 32Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. 33A legeltetők pedig elfutottak, és a városba érve elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. 34Ezután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy menjen el a határukból.
Máté 8,28-34
A tenger lecsendesítése után két megszállott ment Jézus elé a gadaraiak földjén. A Vele való találkozás három dolgot eredményezett.
Először is, megváltozott a két megszállott ember élete. Nem tudjuk, mióta éltek megszállottként, de bizonyára a gonosz lelkek hatására eltorzult személyiségük. Sírboltokban tengették napjaikat, kiáltoztak, vagdosták magukat, és rettegésben tartották az ott élő embereket. Jézus jelenléte azonban megtisztította őket. Számukra véget ért ez a céltalan, tragikus életszakasz, és végre újra emberszámba vették őket, újra kezdhették útjukat. Micsoda öröm lehetett ez számukra, és milyen nagy ajándék volt ez szeretteiknek, akik talán már lemondtak róluk.
De nemcsak a megszállottak élete állt helyre, hanem újra helyreállhatott volna a környéken élők nyugalma. Idáig senki nem mert azon az úton járni, ahol ők éltek, de Jézus érkezése után ez is megváltozott. Út nyílt a közlekedésre, út nyílt a sírokhoz, a gyász megéléséhez, és út nyílt a köznyugalomhoz, mert akiktől idáig rettegtek, azok most már nem voltak veszélyesek.
A harmadik változás pedig az volt, hogy egy méretes disznónyáj odaveszett a vízbe. A tisztátalan lelkek ugyanis azt kérték Jézustól, hogy ha már el kell hagyniuk ezt a két testet, hadd költözzenek bele a disznókba, és amikor megszállták az állatokat, az egész nyáj belerohant a tengerbe, és odaveszett. Ez a veszteség nyilvánvalóan valakinek, vagy valakiknek jelentős anyagi kárt jelentett.
A csoda után azt gondolhatnánk, hogy a környékbeli emberek örömmel és hálaadással hívták magukhoz Jézust, aki ilyen nagy szabadítást hozott életükbe. Azonban meglepő módon, nem kértek belőle. Sőt, azt kérték, hogy távozzon a környékről. Ahelyett, hogy örültek volna a két megtisztult embernek, és saját életkörülményeik javulásának, inkább sajnálták a disznókat, és szomorkodtak az anyagi kár miatt.
Az Úr Jézus ma is sok hiábavaló csodát tesz. Gyógyít, megtisztít, új életre segít, javít az életkörülményeken, mi pedig inkább foglalkozunk a “disznóinkkal”, odaveszett dolgainkkal, mint Vele. Hiába változtat az életünkön, hiába ad új esélyt, mi inkább élnénk a régi, nyomorult életünket, csak ne bolygassa fel a hétköznapjainkat. Milyen szomorú, amikor minden igyekezete ellenére zárva marad előtte szívünk ajtaja.
Imádság: Bocsásd meg Uram, hogy sokszor hálátlan vagyok. Te megszabadítasz, én pedig szomorkodok az elvesztett disznóságaim miatt. Segíts, hogy örömmel fogadjam szabadításaidat, és ne küldjelek el magamtól. Jöjj ma is közel hozzám, és maradj is velem egész nap. Ámen.