Júl
22Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon egész Egyiptomban emberre, állatra és minden mezei növényre Egyiptom földjén. 23Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az ÚR pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az ÚR Egyiptom földjére. 24Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják. 25Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot egyaránt. A mező összes növényét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját. 26Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak. 27Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: Ez egyszer én vétkeztem! Az ÚR az igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk. 28Könyörögjetek az ÚRhoz, mert elég volt már ebből a félelmetes mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok. 29Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az ÚRhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az ÚRé a föld. 30Tudom pedig, hogy te és udvari embereid még mindig nem féltek az ÚRistentől.
31A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott. 32A búzát és a tönkölyt azonban nem verte el, mert azok később érnek.
33Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét az ÚRhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött tovább a földre. 34De amikor a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is meg udvari embereinek is. 35Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait, ahogyan megmondta az ÚR Mózes által.
Vérré változott víz, békák, szúnyogok, böglyök, dögvész, hólyagos fekély. Az első hat csapás során kemény maradt a fáraó szíve. Volt, hogy már megelégelte az adott szenvedést, pusztítást, és kérte Mózest, hogy könyörögjön az Úrhoz, de miután elmúlt a próba, minden ugyanúgy folytatódott. A fáraó semmiféle bűnbánatot nem mutatott, csupán szerette volna az éppen aktuális szenvedést felszámolni.
A hetedik csapás azonban már komolyabb volt. Isten olyan nagy jégesőt bocsátott az egyiptomiak földjeire, amilyet még nem láttak azelőtt. Izrael népe biztonságban volt, hiszen őket nem érte a csapás, de még az egyiptomiak közül is sokan megmenekültek, ha komolyan vették Mózes figyelmeztetését. Olyan pusztítást okozott a jég, amelyre még a fáraó sem volt felkészülve.
A fáraó, látva mit eredményezett döntése, megvallotta bűnét. “Ez egyszer én vétkeztem! Az ÚR az igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk. Könyörögjetek az ÚRhoz, mert elég volt már ebből a félelmetes mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok.” Sajnos azonban bűnvallása nem volt őszinte. Amint látta, hogy megszűnt a jég, már esze ágában sem volt elengedni Izrael népét.
Amikor bajban vagyunk, hajlamosak vagyunk a bűnbánatra. Olyankor mindenért bocsánatot kérünk Istentől, és mindenfélét megfogadunk, csak múljon el rólunk a veszedelem. Az igaz bűnbánat azonban nem így működik. Nem arra való, hogy kimásszunk a bajból, hanem arra, hogy megváltozzunk, és másként folytassuk életünket. Ha felismerjük, hogy elrontottunk valamit, akkor ne csak a megbánás legyen a szívünkben, hanem történjen változás a bűnvallás következtében.
A fáraó bűnvallása színjáték volt. És a Tiéd? Szoktál-e bűnvallást tartani? Elmondod-e Istennek, mi az, amivel megbántottad? És amikor elmúlik a baj, változtatsz-e valamin? Ér-e valamit a bocsánatkérésed?
A fáraó sokáig játszott a tűzzel. Egyre súlyosabb csapások következtek, mígnem végül saját gyermekét is, majd pedig egész hadseregét is elvesztette. Tanuljunk az ő hibájából, és tartsunk őszinte bűnvallást Urunk előtt, és ha valamiben változni kell, ne halogassuk azt.
Imádság: Kérlek, bocsásd meg, Uram, amikor az én bűnvallásom is csak képmutatás. Ne haragudj, amikor csak a szenvedéstől szeretnék megszabadulni, de a próba után nem változtatok semmin. Kérlek, adj őszinte szívet, hogy ha megvallom bűneimet, meg is térjek Hozzád, és ne kövessem el kétszer ugyanazt a hibát. Ámen.