dec
„Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.” Zsidók 9,12-14
Nagy nap volt az mindig, amikor a nép összegyűlt az Úr hajléka körül, s áhítattal várta, hogy a főpap, levetve díszes papi ruháját, egyszerű fehér öltözetben vitte be a Szentek Szentjébe az engesztelő áldozatot. Mindent és mindenkit meg kellett hinteni az áldozati vérrel, úgy vált a szent sátor Isten és a bűnös emberek találkozásának színhelyévé. Éreznie kellett mindenkinek: Isten közel van ugyan népéhez és várja színe elé, de ennek nagy ára van. Csak az engesztelő áldozat jogán nyílik meg az út. De mindez az igazinak csak másolata volt.
A valóságos találkozásra Isten nem földi, hanem láthatatlan, mennyei szentélyben vár bennünket. S oda nem emberi kéz által végrehajtott áldozat, hanem az örök Főpapnak, a Krisztusnak maga-megáldozása nyit nekünk utat. Értünk ontott vére jogán Ő ment be oda, hogy közbenjárásával bűnbocsánatot és szabad bemenetelt szerezzen nekünk. A régi jelképes áldozatoknak szakadatlanul meg kellett újulniuk, de ez az igazi, ha egyszer megtörtént, akkor megtörtént. Sem folytatására, sem megismétlésére nincs szükség. Örökre megnyílt általa a szabad bemenetel Isten közelébe. Csak bízni kell benne és hálás szívvel élni kell hasznával.” (Victor János: Csendes percek)
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy véreddel, jelenléteddel engem is napról napra meg tudsz tisztítani. Bocsásd meg, ha jól érzem magam a mocsokban. Kérlek, jöjj közel, és tisztíts meg. Ámen.