„Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat.” Zsidók 10,9
Egy ideális világban minden nap elhangozna a szánkból egy-egy ehhez hasonló mondat. Itt vagyok, drágám, mondd, mire vágysz, mire volna szükséged? Teljesíteni szeretném a te akaratodat. Itt vagyok, szomszéd, azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy mi a probléma, mit tervezel, miben segíthetek neked? Itt vagyok anya, összeírtad, mit hozhatok neked? Mit tehetek érted? A világ azonban közel sem ideális. Mert ahelyett, hogy mások akaratát szeretnénk megvalósítani, sokkal inkább a saját vágyainkra összpontosítunk. Sőt, nagyon könnyen felkapjuk a vizet, ha valaki ránk szeretné erőltetni akaratát. Nekem ne parancsoljanak, nekem ne mondja meg senki, hogy mit hogyan kell.
Ehhez képest valóban szokatlan a mai igében szereplő mondat: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat.” A zsidókhoz írt levél szerzője a 40. zsoltárt idézi, amelynek 9. verse így szól: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem.” Azért van némi eltérés a két idézet között, mert a zsidókhoz írt levél írója valószínűleg nem tudott héberül, és az akkori latin nyelvű ószövetség-fordítást, a Szeptuagintát vette alapul. A két mondat lényege azonban ugyanaz. A zsoltáríró Dávid Isten akaratában gyönyörködik, és örömmel teszi azt. A zsidókhoz írt levélben pedig már Jézus szájába adják ezt a mondatot, és rámutatnak arra, hogy az Úr földi útjának az volt a lényege, hogy tökéletesen beteljesítse Isten akaratát. „Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint Te.” (János 5,30)
Vajon te mit teszel? Csak a saját fejed után mész, vagy szeretnéd Isten akaratát is megélni? És ha az Úrra figyelsz, mennyire teszed szívből, örömmel az Ő akaratát? Dávid, és az Úr Jézus példáját látva próbáljuk meg időnként elengedni a saját akaratunkat, vágyainkat, és teljesítsük azt, ami Isten terve az életünkkel. Ha pedig Őt követjük, azt soha se kényszerből, vagy kötelességtudatból tegyük, hanem önként, és jó lélekkel!
Imádság: Hálás vagyok Uram, hogy a Bibliából egyértelműen tudhatom, hogy mi a Te akaratod. Segíts, hogy háttérbe tudjam szorítani önmagamat, Téged pedig előre tudjalak engedni. Ámen.