dec
„Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.” Zsoltárok 98, 8-9
Az adventi időszak a legtöbb ember számára a Karácsonyra való felkészülést jelenti. Amikor azonban eltelik az ünnep, minden ugyanúgy folytatódik, mint előtte. A gyermekek visszamennek az iskolába, a szülők a munkahelyre, és az élet megy tovább. A mára kijelölt zsoltár azonban más távlatokba helyezi az adventi várakozást. Mert bár az első advent az Úr Jézus érkezésével beteljesült, a második advent még jelenleg is tart. Karácsonykor, de az ünnep elmúltával is folyamatosan várakozunk az Úr Jézus második eljövetelére. Arra a napra, amelyen az Úr hatalommal és dicsőséggel megérkezik, és megítéli a világot. De ha valóban az ítéletre készülünk, akkor mi okunk van az örömre? Miért bátorít minket a 98. zsoltár írója arra, hogy ujjongjunk, örüljünk, vigadozzunk, amikor tulajdonképpen egy ítéletet hirdető Úr érkezését várjuk?
Azért, mert ha elfogadtuk az Isten megváltó szeretetét, akkor az ítéletkor számíthatunk a felmentésre. Nem a büntetésre, vagy a megaláztatásra kell felkészülnünk, hanem arra, hogy az Úr Jézus áldozata miatt fel vagyunk mentve. Ő hordozta el a mi büntetésünket, Őt ítélte el az Atya a mi vétkeink következtében, így a Vele való találkozáskor őszinte öröm lehet majd a szívünkben. Ujjongjunk ma is, amikor az Ő születésére emlékezünk, de legyen öröm a szívünkben az ünnep elmúltával is, tudva, Ő visszajön. Eljövetele a hitetlenek számára ítéletet, a megtérőknek azonban örök életet jelent. Jöjj, Uram, Jézus!
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy amint az első karácsonykor eljöttél testben, úgy fogsz látható, és mindenki számára érzékelhető módon ismét megérkezni, az utolsó napon. Adj nekem addig is ujjongó szívet, hogy már most, ebben a földi létben is örömmel készüljek a Veled való örök életre.