jan
Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre! Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az ÚR előtt, víg örömre indít szabadító Istenem. Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.” Habakuk 3,16-19
Habakuk könyvében egy fenyegető jövendölésről olvashatunk. Az igazságtalansággal és a másokat kizsákmányoló emberekkel megy szembe a prófécia, és végül kilátásba helyezi Isten ítéletét. Amikor majd megérkezik az Úr, és megítél minden népet, jaj lesz azoknak, akik szembe szegültek az Ő vezetésével. A bűnösök számára végzetes, és tragikus lesz a végítélet. Minden, amiben addig reménykedtek semmivé lesz, és bánni fogják, hogy nem hallgattak a próféta szavára.
Habakuk azonban ugyanazt a napot reménységgel várja. Számára a végítélet napja egy boldog találkozás lesz szerető Mennyei Atyjával. Így mondja: „De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.” Azonban azzal is tisztában van, hogy addig is számíthat Istenre. Tőle kap erőt, és az Ő gondoskodását élvezheti egész földi útján.
Az ítélet napjával kapcsolatban mi is hasonlóan gondolkodhatunk. Ha nem fogadtuk el Isten szeretetét, akkor az utolsó napon szörnyű meglepetésben lesz részünk. Akkor már hiába fogunk Istenhez kiáltani, csak azokat veszi magához, akik hittek benne, és megvallották előtte bűneiket. Ha azonban gyermekei lettünk, akkor a végítélet napja számunkra tulajdonképpen nem is ítéletet, hanem az Úr Jézus érdeméért felmentést hoz. A ráadás ajándék pedig az, hogy az Úr addig is velünk van, és számunkra is ad erőt, és áldásokat. „Magaslatokon enged járni engem.” Bízzunk hát benne, készüljünk az Ő eljövetelére, és addig is élvezzük a Hozzá vezető utat.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy még tart a kegyelmi idő. Segíts, hogy időben válaszoljak hívásodra, és minél többeket megnyerjek neked, hogy az utolsó nap a Te kegyelmedről szóljon.