feb
„Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítél el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” János 8,7-11
Mai történetünk meglepő fordulatokról számol be. Ott van először is, a paráznaságon kapott nő esete. Vádlottként érkezett Jézushoz, hiszen az írástudók és a farizeusok azt állították, hogy házasságtörésen érték. Próbára akarták tenni Jézust, hogy a Mózesi törvény szerint elítéli-e a bűnöst, és ezzel annak halálát okozza, vagy pedig szembemenve az írásokkal, inkább megbocsát neki. Jézus lábánál azonban a vádlottból felmentett lesz. Szó nincs arról, hogy a Mester ne látná helytelennek a nő tetteit. Igazából magát az elkövetett bűnt elítélte, hiszen így szólt: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. Vagyis nyugodtan megkövezhették volna az asszonyt, mert ki lett mondva, hogy bűnös. Azonban miután a vádlók elhagyták a helyszínt, Jézus kimondja a felmentő ítéletet is: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz! Így lett ez az asszony a vádlottból felmentett, a bűnösből tiszta lappal induló tanítvány.
A másik fordulat a helyszínre érkező farizeusok és írástudók életében ismerhető fel. Ők vádlóként érkeztek Jézushoz. A parázna nő csak eszköz volt számukra, ők sokkal inkább Jézust akarták tőrbe csalni. Az asszonyra mutogató, vádló szavaik azonban saját maguk ellen fordultak. Jézus kimondta az ítéletet, meg lehetett volna kövezni a nőt, mivel azonban hirtelen, mindenki a vádlottak padjára került, onnan már nem lehetett követ ragadni. Rájöttek, hogy a saját csapdájukba estek bele.
Másokat vádolni, másokra mutogatni kockázatos dolog. Egy másik alkalommal Jézus keményen beszélt erről: „Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7,5) Tanuljunk az Úr hozzáállásából. Ne az ítélkezés, mások kritizálása vezessen bennünket, hanem boruljunk Urunk elé naponta bűnvallással, „másokat különbnek tartva magunknál”. Jusson eszünkbe, hogy ahol Jézus ott van, ott mi csak a vádlottak padján ülhetünk. De ne felejtsük el azt sem, hogy a mi szerető Urunk már kifizette értünk a váltságdíjat. Legyünk ezért hálásak, és tartózkodjunk az ítélkezéstől!
Imádság: Bocsásd meg, Úr Jézus, hogy olyan sokszor kritizálok másokat. A magam bűnéről megfeledkezem, a mellettem élőt pedig elítélem. Köszönöm, hogy Te engem is felmentettél. Kérlek, segíts, hogy meglássam a jót a másikban, és ne az ítéletet, hanem a kegyelmet hirdessem. Ámen.