feb
„Ha a fölkent pap vétkezik, és a nép vétkessé vált miatta, akkor elkövetett vétkéért mutasson be egy hibátlan bikaborjút vétekáldozatul az Úrnak. Vezesse a bikát a kijelentés sátrának a bejáratához, az Úr elé, tegye a kezét a bika fejére és vágja le a bikát az Úr előtt.” 3Mózes 4,3-4
Néhány nappal ezelőtt Mózes 3. könyvét kezdtük el olvasni a bibliaolvasó kalauz által kijelölt ószövetségi szakaszokban. Több leírást is követhettünk, amelyekben részletesen meg van fogalmazva, hogy milyen bűnre, milyen áldozat bemutatásával lehetett engesztelést szerezni. Egy közös vonás azonban mindegyik áldozatbemutatási formában jelen volt. Az áldozati állatra rá kellett olvasni a bűnöket. Az áldozat bemutatója hozta a maga jószágát, és a szertartás egyik mozzanata az volt, hogy a bűnös az állat fejére tette a kezét. Tulajdonképpen ezzel az érintéssel mintegy átruházta a bűneit az áldozatra. Az ártatlan jószág pedig a ráolvasott bűnök miatt halt meg. Így működött az ószövetségi igazságszolgáltatás. Isten igazsága megkövetelte, hogy az ember bűnei miatt meghaljon valaki.
Ez az áldozatbemutatás az Úr Jézus önfeláldozásának előképe volt. Mennyei Atyánk úgy tett igazságot, hogy saját Fiát, mint ártatlan Bárányt adta értünk a kereszten. Ez az áldozat azonban csak úgy érvényes ránk, ha kapcsolatba kerülünk az Úrral. Ahogyan az ószövetségi áldozat bemutatójának rá kellett tennie a kezét az állatra, úgy kell nekünk is karnyújtásnyi távolságra kerülnünk a Bárányhoz. Meg kell vallanunk előtte bűneinket, mert csak így érvényes ránk is Jézus áldozata. Mondjuk hát el vétkeinket naponként az Ő jelenlétében, és adjunk hálát azért, hogy kifizette értünk a váltságdíjat.
Imádság: Köszönöm, Úr Jézus, hogy ha a Te jelenlétedben megvallom bűneimet, akkor Te eltörlöd azokat. Kérlek, tisztíts meg engem naponként, hogy engedelmes szolgád lehessek. Ámen.