feb
„Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet.” Zsolt 119,5-7
Amikor imádkozunk, legtöbben kéréseinkkel ostromoljuk Istent. Imádkozunk magunkért és másokért. A hálaadás azonban gyakran elmarad. Vagy ha nem is marad el, de aránytalan ahhoz képest, amennyi dologért köszönetet mondhatnánk Mennyei Atyánknak. Sőt. Még az is előfordulhat, hogy bár megköszönünk Istennek ezt-azt, de közben a szívünk mélyén nem vagyunk elégedettek. Megköszönjük, hogy egészségesek vagyunk, de közben a szívünk mélyén több erőre, kevesebb gyógyszerre, kevesebb fájdalomra vágyunk. Megköszönjük, hogy az Úr megtartotta a családunkat, de aggódunk szüleink, gyermekeink miatt. Nem vagyunk őszinték a hálaadásban. A 119. zsoltár írója arra mutat rá, hogy az őszinte hálaadást tanulni kell. Nem megy egyből. Ahhoz, hogy tiszta szívből tudjunk hálát adni Istennek, két dolog szükséges.
Először is egy döntés. El kell határoznunk, hogy Isten útján szeretnénk járni. Ha nincs meg a szívünkben ez a vágy, akkor hiba fog csúszni a gépezetbe. Ha nem akarunk az Úr útján járni, akkor hálaadó imádságaink is csak betanult szlogenek lesznek. Csak annak lesz őszinte hála a szívében, aki egészen közel kerül az Úrhoz, és szeretné őt szolgálni. Így fogalmaz a zsoltár: „Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet!” Ha ez a vágy meg van a szívünkben, akkor jöhet a tanulási folyamat.
Ahhoz, hogy elfogadjuk Isten döntéseit, és őszinte hála legyen a szívünkben, át kell vennünk bizonyos leckéket. Lépésről lépésre meg kell tanulnunk elfogadni mindazt, amit az Úr megenged az életünkben. Ez azonban nem könnyű. Időre és türelemre van szükségünk. De ha kitartóak vagyunk, akkor a végén készek leszünk őszintén hálát adni Istennek. Nemcsak akkor, amikor minden jól megy, hanem akár még a megpróbáltatások idején is. Tanuljunk meg ma is egy leckét az állhatatos imádsággal kapcsolatban, és adjunk hálát Urunknak mindazért, amiért valóban hála van a szívünkben. Ha pedig valamiben még nem volnánk hozzá őszinték, kérjük, hogy formáljon bennünket.
Imádság: Bocsásd meg, Uram, hogy sokszor hálátlan vagyok. Mindig többre és jobbra vágyom. Kérlek, taníts engem az őszinte hálaadásra, és az elégedettségre. Ámen.