feb
„Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” János 11, 41-42
Legtöbbször arra kérjük Mennyei Atyánkat, hogy tegyen valamit, adjon valamit, gondoskodjon rólunk és szeretteinkről, és tartsa fenn ezt a teremtett világot. Kéréseink mögött azonban sokszor áll egyfajta határozatlanság. Vagy azért, mert nem hisszük el, hogy Isten valóban segíteni szeretne rajtunk, vagy pedig azért, mert érezzük legbelül, hogy amit kérünk, nem helyénvaló, nem szolgálná a javunkat.
Ehhez képest mai igeszakaszunkban arra figyelhetünk fel, hogy az Úr Jézus teljesen biztos abban, hogy az Atya meg fogja hallgatni. Pedig az a kérés, amivel felé fordul, nem éppen hétköznapi. A négy napja meghalt Lázár feltámasztásáról van szó. Jézus azonban már előre hálát ad azért, mert Isten meghallgatja őt. Azért tudta ezt megtenni, mert érezte, hogy kérése teljes összhangban van az Atya akaratával. Tanuljunk meg mi is úgy kérni, hogy imádságunk beleilleszkedjen Mennyei Atyánk akaratába, és akkor nem gyenge, hitetlen próbálkozásaink, hanem erőteljes, és eredményes imáink lesznek.
Imádság: Kérlek, Uram, taníts engem imádkozni!