dec
Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, hogy éljetek, szaporodjatok, bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az ÚR atyáitoknak esküvel megígért. 2Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? 3Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik. 4Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt. 5Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, az ÚR, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. 6Tartsd meg tehát Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féld! 7Mert jó földre visz be most téged Istened, az ÚR: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére, amelyek hegyen-völgyön a felszínre törnek; 8búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. 9Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan földre, amelynek köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. 10Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az URat azért a jó földért, amelyet neked adott.
11De vigyázz, el ne feledkezz Istenedről, az ÚRról, megszegve parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, amelyeket ma megparancsolok neked! 12Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz, és azokban laksz, 13amikor marháid és juhaid megszaporodnak, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, 14akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz az ÚRról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! 15Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott neked vizet a kemény kősziklából. 16Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. 17Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! 18Hanem gondolj mindig Istenedre, az ÚRra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig.
19De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az ÚRról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled és azokat imádod, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek! 20Elpusztultok ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket kipusztít előletek az ÚR, mert nem hallgattatok az ÚRnak, Isteneteknek a szavára.
5 Mózes 8,1-20
Kedves Testvérek!
Ilyenkor, év vége felé sokan, sokféle módon tekintenek vissza a mögöttünk lévő esztendőre. Ha csak a televíziós műsorok kínálatát vesszük sorra, ott is láthatjuk, hogy a legtöbb csatornán valamilyen módon felidézik az elmúlt 12 hónap eseményeit. A híradósok például havi bontásban összefoglalják a legfontosabb itthoni és külföldi történéseket. A sport csatornák felidézik a nagyobb sporteseményeket, illetve a kiemelkedő magyar sikereket. A szórakoztató, vagy zenei csatornák válogatást készítenek az elmúlt év legjobb műsoraiból, hogy újra átéljük a legjobb, legviccesebb pillanatokat. Visszatekintenek, mert ismét eltelt egy év, amely a mi kategóriáinkban mindig megállásra készteti az embert.
És érthető módon, mi is, itt a gyülekezeti közösségben is ezt tesszük. Emlékezünk, és visszatekintünk. Azért vagyunk itt, mert ez a közösség, a mi gyülekezetünk. Ide tartozunk, sokan szinte a családunknak érezzük ezt a néhány megszokott embert. Vannak itt olyanok, akik többször látják egymást, mint a saját szeretteiket. És mivel rendszeresen találkozunk, így örömeinket, és szomorúságainkat is meg tudjuk osztani egymással.
Például közös öröm lehet számunkra az, hogy sok-sok gyermekistentisztelet volt, megtarthattuk a gyermektábort, az ifisekkel is részt vehettünk néhány alkalmon, és reménység szerint lesz utánpótlás. De jó lesz nézni a bibliaórás képeket is. Három csapatban ültünk össze, korosztály szerint, hogy beszélgessünk Istenről, az Igéről, és a saját életünkről. Elmehettünk Berekfürdőre is, és ha időnként maszkban is, de az év legtöbb vasárnapján tarthattunk istentiszteleteket.
Mindeközben persze voltak nehezebb időszakok is. Ezeket is együtt vészeltük át. Voltak veszteségeink. Több gyülekezeti tagot is elvesztettünk. Volt, aki házastársát, gyermekét, testvérét, szülőjét vesztette el. Mások lebetegedtek, legyengültek, vagy a hideg miatt nem tudtak eljönni az alkalmakra. Idén is volt néhány vasárnap, amikor a járványhelyzet miatt nem tarthattunk alkalmakat. Ez is megpróbáló, nehéz időszak volt.
De akárhogy is történt, most itt vagyunk, az év utolsó napján, és nemcsak a közéleti dolgokban, nem is csak a gyülekezeti élet kérdéseiben, hanem saját életünk vonatkozásában is szeretnénk visszatekinteni. Ehhez ad némi útmutatást mai ószövetségi igénk.
A felolvasott szakaszban Mózes vezetésével Izrael népe egy új korszak előszobájában áll. Mögöttük van a pusztai vándorlás 40 éve, és most, mielőtt elfoglalnák az ígéret földjét, számadást kell tartaniuk. Mózes összehívja a népet, és visszatekint az elmúlt negyven évre. Ma, a 2021-es év utolsó istentiszteletén kövessük figyelemmel az ő beszámolójának a kiemelkedő pontjait, és azok segítségével mi magunk is tekintsünk vissza a mögöttünk levő évre.
Az első tény, amit Mózes megállapít a mögöttük levő 40 évről, az az, hogy bizony, voltak próbák. Isten megsanyargatta és próbára tette a népet. Volt, amikor éheztek, vagy szomjaztak. Sokszor hajtották álomra a fejüket félelmetes körülmények között. Volt okuk az aggodalomra. Amikor jött mögöttük az egyiptomi sereg, vagy amikor a puszta hősége és az éjszaka hidege testüket, lelküket is megpróbálta, sokan megkérdőjelezték Isten jelenlétét. És voltak veszteségeik is az út során. Volt, aki természetes módon távozott el, más tragikus események, vagy Isten csapásai miatt ment el. Nagyon kemény út volt.
Kedves Testvérek. Lehet, hogy a jelenlevők közül sokan így tekintenek vissza a 2021-es évre. Voltak próbáink. Volt, akit fizikailag, testében próbált meg az Úr. Látványos, vagy titkolt nyavalyák, fájdalmas, vagy inkább lelkileg megterhelő kórok, kezelhető, vagy visszafordíthatatlan betegségek a saját testünkben, vagy közeli szeretteink vonatkozásában. Valamilyen szinten mindnyájunk életében jelen volt ilyesmi.
Mások számára anyagi értelemben volt megpróbáló az elmúlt 12 hónap. Váratlan kiadások, újabb terhek, növekvő árak, mind-mind hatással voltak mindennapjainkra. És emberi veszteségeink mellett sem mehetünk el. Van, akit hosszú gondozás után búcsúztattunk el, mások néhány nap, vagy néhány hét alatt hagytak itt bennünket. Igen, sajnos mi is megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évünkben is voltak bőven próbák, nehéz időszakok.
Miután Mózes megállapította, hogy voltak megpróbáló időszakok, másodjára arról is beszélt, hogy ezekben a nehéz helyzetekben Isten ott volt velük. Sokszor egészen váratlan és különleges módon adott számukra szabadulást. Ilyen példaként hozza fel Isten gondoskodását a pusztában, amikor így fogalmaz: „Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek.” Amikor a nép már azt gondolta, hogy nem lesz megoldás, Isten mindig továbbsegítette őket. Váratlan, lehetetlen, csodálatos megoldásokkal, szabadításokkal. Ilyen volt a vörös tengeren való csodálatos átkelés, a tenger kettéválasztása, ilyen volt a manna és a fürjek érkezése az égből, ilyen volt az, amikor víz fakadt a sziklából, vagy amikor a mérges kígyók marása után csak fel kellett nézni az Isten által építtetett oszlopra. A nép korábban nem látott hasonló csodákat, Istennek azonban hatalmában állt az, hogy akár ilyen különleges eszközökkel is megszabadítsa népét.
Testvérek! Vajon emlékszünk-e mi is hasonlóra? Volt-e olyan élményünk, amikor úgy éreztük, nincs megoldás, nincs remény, aztán egyik pillanatról a másikra mégis megoldódott a helyzet? Átéltük-e Isten szabadítását? Volt-e részünk váratlan gyógyulásban? Amikor már azt hittük, hogy nem lesz jobb a helyzet, aztán mégiscsak megerősödtünk, meggyógyultunk.
Vagy volt-e olyan, hogy tartottunk valamitől, féltünk valamitől, aztán csak úgy magától, Isten kegyelméből megoldódott a dolog? De lehet, hogy az anyagi dolgainkban éltünk meg hasonlót. Számolgattunk, tervezgettünk, aztán egyszer csak jött egy váratlan bevétel, amivel helyrejött az anyagi stabilitásunk.
Istennek ebben az évben is volt hatalma, és úgy gondolom, sokan megtapasztaltuk, milyen az, amikor váratlanul segít, és gondoskodik rólunk. Jó erre is visszatekinteni, és ezért is hálát adni.
Végül pedig, harmadjára pedig arról beszél Mózes, hogy az emlékezésnél azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon mi lehetett Isten célja a próbákkal? Így mondja népének: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?”
Mózes arra hívja a népet, hogy gondolják át, mit tanulhatnak a múltból! Vajon mi lehetett Isten célja a sokféle próbával, és az abból való szabadítással? Vajon mi az, amihez hozzájárult az elmúlt 40 év? Milyenből milyenné formálta népét az Úr? Mi lehetett a célja és az értelme az egésznek?
Nyilvánvalóan az, hogy mire odaérnek az ígéret földjére, szoros kapcsolatban legyenek Istennel, és higgyenek, bízzanak Benne. Ha ez a változás nem ment végbe a szívükben, akkor az egésznek semmi értelme nem volt. Ha nem adták át az irányítást az Úrnak, és hitetlenül, tőle függetlenül éltek tovább, akkor a próbák nem értek célhoz, és teljesen haszontalanok voltak. De ha akár egy próba vagy egy szabadítás is változást hozott az életükbe, akkor már megérte a szenvedés.
Kedves Testvérem! Ma, amikor visszatekintesz az elmúlt évre, gondold át, hogy mire jutott az elmúlt év alatt Isten az életedben? Mi van a szívedben? Vajon mi volt a célja a próbáidnak? És vajon elérte-e a célját az Úr? Hagytad-e, hogy formáljon? Megmozdult-e benned valami? Közelebb kerültél-e hozzá? Elindultál-e felé? Vajon, mi volt a célja a próbáidnak? Miért engedte Isten, hogy nehéz napokat láss?
Ne legyen értelmetlen a szenvedésed! Ne engedd, hogy a próbák céltalanul jöjjenek az életedben. Légy nyitott az Úr felé, és ha valamiben megpróbál, engedd, hogy jobbá formáljon a szenvedés által.
A fejezet végén Mózes így fogalmaz: megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. Vagyis Isten próbái mindig túlmutatnak a jelenen. Ő már tudta, hogy milyen csodálatos lesz az ígéret földje, ezért engedte, hogy a próbák megerősítsék, megszilárdítsák népe hitét.
Istennek ma is ez a célja. Azért tesz próbára bennünket, mert végül sokkal jobbat készít számunkra. Az Úr Jézusban számunkra is elkészítette az örök életet, a feltámadást, de ahhoz, hogy ezt elnyerjük, szükségünk van a földi próbákra, a megszentelődésre. Mert Ő nemcsak a 2022-es évre akar bevinni, hanem az Ő országába is, ahol minden próba megszűnik, és feledésbe merül.
Ne teljen el céltalanul és értelmetlenül ez az év. Még ma este is kérheted, hogy vizsgálja meg a szívedet, formálja gondolataidat, hogy amikor az újévet elkezded, azt már más szívvel, és vele szorosabb kapcsolatban tedd meg.
Mert bár voltak próbák, Isten veled volt, újra és újra megerősített, és minden helyzetben a valódi cél felé irányított, ami a vele való örök és megszentelt közösség. Tekints hát vissza az elmúlt évre hálaadással, mint akin idén is munkálkodott az Isten, és tekints előre abban a reménységben, hogy mire oda kell majd állnod az Ő ítélőszéke elé, általa talán egészen készen leszel már. Ámen.